2012
Ahogy az előző két évben, most is írtam egy listát azokról a könyvekről, amiket ezért vagy azért a legjobban szerettem vagy a legjobbnak tartottam idén (a kettő nem feltétlenül ugyanaz). Volt köztük újraolvasás és volt első olvasás is, ezt a kettőt, a tavalyi listámmal ellentétben, most nem szedtem külön. A lista időrendben van, nem tetszési sorrendben.
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek – erről a könyvről Bridge mesélt egyszer. Azt mondta, T/1-ben van elmesélve, én meg egyből kíváncsi lettem, milyen lehet ez. De amikor elkezdtem olvasni, már sokkal inkább lefoglalt az, hogy mennyire szép és melankolikus ez a könyv. Nagyjából olyan ez a regény nekem, mint mondjuk a 2011-es olvasmányaim közül a House of Leaves. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, de nem is kell külön eszembe jutnia, mert egyfolytában bennem van.
Hajnóczy Péter: A véradó – ezt is ajánlották nekem egyszer. Pontosabban csak egy novellát belőle, de hát persze elolvastam az egészet. Olyan könyv, aminek eszméletlenül erős, tényleg fizikai hatása van. Emlékezetes, szó szerint felkavaró könyv. Újraolvasni viszont nem fogom (egyhamar).
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby – újraolvasás volt, abból sem az első. Nem tudom néhány sorban leírni, mit imádok annyira ebben a könyvben. Viszont már kétszer is írtam róla hosszasan, idén és két évvel korábban, s a két posztból együtt már talán részben kiderül, miért szeretem nagyon.
Alan Hollinghurst: A szépség vonala – valószínűleg az erről a regényről szóló posztomban írtam le idén legtöbbször a „szép” szót vagy annak valamelyik szinonimáját. De hát mit lehet tenni – ez tényleg egy csodálatosan szép könyv.
Richard Yates: A szabadság útjai – szintén újraolvasás volt. Ez egy olyan „valóságos” könyv. Kiakasztóan valóságos. És nagyon jó.
Patrick McCabe: A mészároslegény – a regény, amelyet majdnem egy hónapig olvastam, mert annyira kikészített. Félelmetesen, gyomorforgatóan, durván jó könyv. Olvasni a könyvet persze nagyon nem jó.
Jeanette Winterson: A szenvedély – még egy újraolvasás. Eddig is nagyon szerettem ezt a regényt, de a mostani olvasás során végre eljutottam odáig, hogy már kezdem érezni is, hogy miről szól, nemcsak érteni.
Peter Marshall: Tombol a hold – nem biztos, hogy valaha elolvastam volna magamtól. Örülök, hogy elolvastam. Szívszorítóan, gyönyörűen életszerető regény ez.
Jake Smiles: 1 link – az idén olvasott agyalós fajta könyvek közül ez volt a kedvencem. Nagyon jól ki van találva, nagyon jól meg van csinálva, és csupa olyasmiről szól, ami engem véletlenül igen-igen érdekel.
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek – erről a könyvről Bridge mesélt egyszer. Azt mondta, T/1-ben van elmesélve, én meg egyből kíváncsi lettem, milyen lehet ez. De amikor elkezdtem olvasni, már sokkal inkább lefoglalt az, hogy mennyire szép és melankolikus ez a könyv. Nagyjából olyan ez a regény nekem, mint mondjuk a 2011-es olvasmányaim közül a House of Leaves. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, de nem is kell külön eszembe jutnia, mert egyfolytában bennem van.Hajnóczy Péter: A véradó – ezt is ajánlották nekem egyszer. Pontosabban csak egy novellát belőle, de hát persze elolvastam az egészet. Olyan könyv, aminek eszméletlenül erős, tényleg fizikai hatása van. Emlékezetes, szó szerint felkavaró könyv. Újraolvasni viszont nem fogom (egyhamar).
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby – újraolvasás volt, abból sem az első. Nem tudom néhány sorban leírni, mit imádok annyira ebben a könyvben. Viszont már kétszer is írtam róla hosszasan, idén és két évvel korábban, s a két posztból együtt már talán részben kiderül, miért szeretem nagyon.
Alan Hollinghurst: A szépség vonala – valószínűleg az erről a regényről szóló posztomban írtam le idén legtöbbször a „szép” szót vagy annak valamelyik szinonimáját. De hát mit lehet tenni – ez tényleg egy csodálatosan szép könyv.Richard Yates: A szabadság útjai – szintén újraolvasás volt. Ez egy olyan „valóságos” könyv. Kiakasztóan valóságos. És nagyon jó.
Patrick McCabe: A mészároslegény – a regény, amelyet majdnem egy hónapig olvastam, mert annyira kikészített. Félelmetesen, gyomorforgatóan, durván jó könyv. Olvasni a könyvet persze nagyon nem jó.
Jeanette Winterson: A szenvedély – még egy újraolvasás. Eddig is nagyon szerettem ezt a regényt, de a mostani olvasás során végre eljutottam odáig, hogy már kezdem érezni is, hogy miről szól, nemcsak érteni.Peter Marshall: Tombol a hold – nem biztos, hogy valaha elolvastam volna magamtól. Örülök, hogy elolvastam. Szívszorítóan, gyönyörűen életszerető regény ez.
Jake Smiles: 1 link – az idén olvasott agyalós fajta könyvek közül ez volt a kedvencem. Nagyon jól ki van találva, nagyon jól meg van csinálva, és csupa olyasmiről szól, ami engem véletlenül igen-igen érdekel.
