Theodore Dreiser: Amerikai tragédia - An American Tragedy
Nem emlékszem már, pontosan hogyan és mikor került először kezembe ez a könyv, csak arra, hogy valamikor gimnazista koromban olvastam először és akkor teljesen letaglózott. Az idők során aztán ez is bekerült a néhány évente rendszeresen újraolvasott könyvek közé. Elég gyakran vagyok úgy, hogy egyszer csak elkap egy hangulat vagy emlékfoszlány, és hirtelen úgy érzem, hogy muszáj azonnal újraolvasnom egy bizonyos regényt. Így voltam tavaly tavasszal az Amerikai tragédiával is, így hát újraolvastam, ezúttal angolul.
Emlékeztem ugyan, hogy Dreiser kissé dagályosan ír, mégis meglepett, hogy milyen nehezen olvasható ez a regény, pláne angolul. Ennek ellenére úgy gondolom, az Amerikai tragédia korántsem elavult mű, és a terjengős nyelvezete ellenére érdemes elolvasni.
A regény a szegény, mélyen vallásos, városi missziósházat vezető családból származó Clyde Griffiths történetét meséli el. Az okos, hiú, nyughatatlan, jobb életről álmodozó Clyde-ot már gyerekként is zavarja családja élhetetlensége és a vakhit, amellyel szülei elfogadják nehéz sorsukat. Tizenévesen aztán állást vállal egy hotelben mint kifutófiú, s az így szerzett pénzből végre lehetősége nyílik rá, hogy megtapasztalja a csinos ruhák, éttermi vacsorák, flörtölő lányok és táncos mulatságok nyújtotta örömöket.
Clyde alapvetően gyenge, ingatag jelleme már ekkor kiviláglik, amikor inkább eltitkolja sokat nélkülöző anyja elől, hogy pontosan mennyit is keres, azért, hogy minél több pénzt költhessen lányokra és saját hiúsága kielégítésére.
Aztán egy gondatlan autóbaleset után, amely során egy gyerek meghal, Clyde úgy dönt, hogy megszökik a felelősség elől, és elhagyja Kansas City-t, ahol addig a családjával élt, s egy másik városban vállal munkát liftesfiúként. Itt aztán véletlen szerencse folytán összeakad a család gazdag rokonával, apja testvérével, Samuel Griffiths-szel, aki a New York állambeli Lycurgusban üzemeltet gallérgyárat.
Clyde finom, kulturált modorával és kellemes megjelenésével belopja magát a gazdag nagybácsi szívébe, aki ismeretlenül is bizalmába fogadja a fiút, munkát ajánl neki a gallérgyárban és némi idő után egy csupa nőkből álló részleg vezetőjévé emeli. Bár a gyárban él egy íratlan szabály, miszerint a vezetők nem kezdeményezhetnek kapcsolatot a kezük alatt dolgozókkal, Clyde szinte rögtön szemet vet a kedves, naiv, finom Robertára, viszonyt kezd vele, és bár a lány sokáig ellenáll Clyde csábításának, végül beadja a derekát és lefekszik vele, amikor a fiú finoman, de félreérthetetlenül tudtára adja, hogy elhagyja őt, ha nem enged.
Az első közös este után aranykor következik, ám ez csak néhány hónapig tart, aztán a dolgok rosszra fordulnak. Roberta terhes lesz, ezzel párhuzamosan pedig Clyde-ot végre elkezdi befogadni az elegáns lycurgusi társaság és a fiúnak új szerelme is akad a gazdag, elkényeztetett Sondra személyében.
Clyde pedig megreked félúton a két világ és a két nő között. Robertából kiábrándul, a lány egyszerű lényét és kedvességét elhomályosítja benne az új szerelem, és mindaz az elegancia és csillogás, amit Sondra jelképez számára. Ám Roberta terhessége megoldhatatlan nehézségnek bizonyul és amikor a lány kijelenti, hogy leleplezi kettőjük viszonyát, ha Clyde nem veszi el feleségül, Clyde (maga szerint) briliáns tervet eszel ki arra, hogy hogyan szabaduljon meg Robertától egy erdei kiránduláson úgy, hogy az balesetnek tűnjön.
Természetesen Roberta halála után a nyomok hamar Clyde-hoz vezetnek, s a regény utolsó részében Clyde ügyének tárgyalását, az ítélethozatalt majd a siralomházban töltött utolsó heteit követhetjük nyomon.
Rendkívül érdekes és elgondolkodtató a regényben a főszereplő alakja és élettörténete. Clyde-ot tekinthetjük egyrészt szerencsétlen, meg nem értett, többre hivatott karakternek, akit a családi háttere, neveltetése és az életkörülményei megakadályoznak abban, hogy azt az életet élje, amelyet szeretne. Hiszen hiába dolgozik Clyde keményen kifutófiúként, majd később a gallérgyárban, és hiába keres akár heti 25-30 dollárt is, az csak arra elég, hogy szerény szobát béreljen és csinosan, de meglehetősen szolidan öltözködjön, arra már nem, hogy valóban az elegáns társaság tagja lehessen és megengedhesse magának azt a sok-sok közös kirándulást, vacsorát, táncmulatságot és csónakázást, amivel a gazdagnak született Sondra és a többi szerencsés lycurgusi fiatal elüti az idejét. Clyde csakis akkor tud részt venni ezeken az eseményeken, ha Sondra vagy valaki más meghívja és az ő költségeit is állja.
Ezek alapján szerintem teljesen érthető Clyde állandó frusztrációja és kudarcérzése. Mindig többre vágyik, és bár a gyerekkori szegénységhez képest meglehetősen messzire jut, még így sem éri el azt a gazdagságot, amit szeretne, és úgy érzi, nincs is rá esélye, hiszen a lycurgusi fiatalokat látva nyilvánvalónak tűnik számára, hogy gazdagnak születni kell. Persze ez nem egészen így van, hiszen Sondra és a többi elegáns fiatal gazdagsága a szüleik munkájából fakad, ám Clyde nem olyan jellem, akit megnyugtatna az a tudat, hogy akár neki is lehet sok pénze, elegáns háza és gyönyörű felesége húsz-harminc év kemény munka árán. Ő fiatalon akar gazdag lenni és boldogtalanná teszi az a tudat, hogy mindaz, ami megadatott a nagybátyja gyerekeinek, számára talán örökre elérhetetlen, csak azért, mert nem a lycurgusi, hanem a kansasi Griffithsek családjába született.
Lehet tehát szánni Clyde-ot ezért, és azért is, mert a könyv utolsó részében, a tárgyalás során egyértelműen rossz színben ábrázolják a jellemét, a motivációit és a tetteit. S bár valóban tervezte, hogy balesetnek álcázva megöli Robertát, az sosem derül ki egyértelműen, hogy Roberta végül valóban egy hidegvérű gyilkosság vagy egy szerencsétlen baleset áldozata lett.
Ugyanakkor Clyde-ot tekinthetjük erkölcsi nullának is, akinek gyerekkora óta csak a pénzen és csillogáson jár az esze, s aki képes hazudni, csalni, a felelősséget elhárítva menekülni, hízelegni, zsarolni, fenyegetőzni és gyilkosságot fontolgatni (vagy talán végre is hajtani) azért, hogy megkapja, amit akar vagy megszabaduljon attól, amit már nem akar.
S bár továbbra is tragikusnak tartom, hogy az ember életét milyen erősen meghatározhatják a körülményei, a legutóbbi újraolvasás során inkább az az értelmezés kerekedett felül bennem, miszerint Clyde gyáva, gyenge, jellemtelen, gyökértelen, kegyetlen, érzéketlen és siránkozó alak, aki halálbüntetést ugyan nem érdemel, de sok jót sem.
