Örülök, hogy Dimitri Verhulst ebben a regényében ismét az egyénire koncentrál, nem pedig arra, hogy az egész emberiség mennyire rohadt – ez nekem mindig jobban tetszik, mint a nagy, világot átfogó témái. (Fogalmam sincs persze, úgy általában van-e valami egyértelmű haladási iránya Verhulstnek, ahhoz…

Tavaly elolvastam mindent, ami csak magyarul vagy angolul elérhető volt Dimitri Verhulsttől, és most, hogy újabb könyve jelent meg magyarul, természetesen egy percet sem tudtam várni, hogy ezt is elolvassam. Utólag úgy gondolom, talán jobb lett volna mégis megvárni, amíg egy kicsit…

Miután tavasszal nem bírtam magammal és minden józan érv ellenére (hogy ti. ha egy remek írónak, akinek a nyelvét nem beszélem, eddig csak két könyve jelent meg magyarul, akkor nem kéne túl gyorsan elolvasni mindkettőt, hanem be kéne osztani őket, hogy későbbre is jusson a…

Az előző bejegyzésemmel (vagyis inkább a hozzá kötődő, a posztomnál biztosan több ember által olvasott molyos értékelésemmel) sikerült egy egészen kellemes (tényleg) vitát kirobbantanom. Nagyon könnyű volt: csak minden hátsó szándék nélkül le kellett írnom azt a szót,…

Először EszkiMóczy (jelenleg szünetelő) blogján olvastam erről a könyvről, és meg is jegyeztem magamnak, hogy ezt egyszer majd elolvasom. Aztán néhány hete Levéltáros ajánlotta nekem röviden, ám igen hatásosan a szerző másik magyarul megjelent regényét, a Semmivégre címűt,…