Gondolkodtatok már olyasféle rejtélyeken, hogy mondjuk miért van az, hogy ha 2-4 darab van valamiből, akkor azt csehül alanyeset többes számmal mondjuk, ha viszont valamiből 5+ darab van, akkor azt birtokos eset többes számmal?

Nekem speciel ez a kedvenc csehnyelv-rejtélyem, és – nem, ebből a könyvből sem derül ki, hogy miért van ez így. Mert a legjobb tudomásom szerint erre a kérdésre nincs is válasz.

Meg mert ez nem a miért-ek könyve, hanem az ez így van-ok könyve. (Leíró nyelvtan, na.)

Ami teljesen oké, és ahogy haladunk a vége felé, a könyv egyre izgalmasabb lesz – a perfektív vs. imperfektív igék (meg hogy hogyan lehet egy imperfektív ige perfektív párjából egy másik imperfektívet csinálni), a feltételes módok, az alá- és mellérendelt mondatokat bevezető kötőszavak, illetve a mindenféle szóból mindenféle más szót csináló képzők meg miegyebek rejtelmeit taglaló fejezetek pl. számos „aaaaaaaa, végre világos”- pillanattal ajándékoztak meg.

Jó volt ezt a sok mindent így egy helyen leírva látni, mert ugyan van már sok mindenféle az agyamban arról, hogy hogyan kell cseh szavakat és mondatokat csinálni, de sokszor csak úgy rendszer nélkül, én meg szeretem a rendszereket és az összefoglalókat.

És Mr. Naughton ezekben eléggé ott van. A tudása naprakész, és még azt is leírja, hogy mi az, amit élő cseh ember soha nem mondana egy normális beszélgetésben, mert annyira nyakatekert. (A könyv különösen kacifántos példamondatait teszteltem is valódi cseh emberekkel, akik megerősítették azt, amit a szerző mond: aha, van ilyen, érthető, meg még szép is, de senki se mond ilyet. Ezek után még nagyobb bizodalommal fordultam Naughton felé.)

(A kérdés persze megkerülhetetlen: minek vannak ilyesmik egy essential nyelvtanban, mikor ezek a szerkezetek ezek szerint egyáltalán nem nélkülözhetetlenek. Hát, az egyetlen elméletem az, hogy biztos jól jöhetnek, ha az ember mondjuk el akarja olvasni Božena Němcová Nagyanyó c. klasszikusát csehül. Én egyelőre ezt nem tervezem, úgyhogy a szerzővel és valódi cseh informátoraimmal egyetértésben szerintem én is inkább azt mondom, hogy: „az asztalra tette a levelet, aztán kiment a szobából”, nem pedig azt, hogy: „letévén a levelet az asztalra, kiment a szobából” – már természetesen ha felmerül az igény az efféle mondatok mondására.)

A könyv amúgy – mivel brit szerző műve, ez kevéssé meglepő – angol-szemszögből közelíti meg a cseh nyelvet, és néha erőteljesen hangsúlyoz dolgokat, amik angol-szemszögből furák, magyarul viszont nem azok. (Pl. hogy a cseh függő beszédben a mellékmondat nem kerül eggyel-múltabb időbe, szemben az angollal.)

Illetve egy kicsit zavaró, hogy Naughton nem a szokásos cseh sorrendben írja a 7 esetet az igeragozós táblázataiban, hanem egészen összevissza sorrendben (1-4-2-3-6-7-5). Jó, persze – nemes szándék vezérli: szerinte ez a sorrend logikusabb, mert így egymás mellett látjuk az alany- és tárgyesetet (1. és 4.), meg a részes- és lokatív (3. és 6.) esetet, amelyek alakjai kedvező körülmények között gyakran megegyeznek egymással. Hát, azt hiszem, tényleg, de nekem ez akkor is felesleges kavarásnak tűnik. (Főleg mivel valószínűleg a világ összes többi cseh nyelvtanában 1-2-3-4-5-6-7 sorrendben vannak az esetek.)

De összességében ez egy igen hasznos és alapos könyv, és nagyjából olyan élvezetes, mint a Practical English Grammar. (Spoiler: a PEG szerintem nagyon élvezetes.)