Ha azt mondom Shirley Jackson klasszikus horrortörténetére, hogy „hátborzongató” vagy „vérfagyasztó”, azzal meg sem közelítem a valódi hatását. Ez a regény annyira dermesztő, hogy attól a szívem is jeges lesz. Pedig a Haunting of Hill House nem éppen egy „hagyományos” kísértetház-história – a regény sokkal inkább arról szól, hogy mi van az ember agyában, és mi van kinn, a valóságban, és hogy az ember agyában lévő dolgok érzékelése hogyan befolyásolja a külvilág érzékelését, és fordítva.

A történet kezdetén megismerjük az elvetemült-naiv Dr. Montague-t, aki világéletében vonzódott a kísértetházakhoz, szerette volna tudományosan kutatni őket, és Hill House személyében meg is találta az ideális alanyt. Hill House nem éppen barátságos ház, a környéken mindenki rossz érzéssel beszél róla és gondol rá, és fennállásának 80 éve alatt jórészt lakatlan volt, mert mindenkiben, aki odaköltözött, olyan érzést keltett, hogy lehetetlen benne lakni. A háznak természetesen van némi sötét múltja is – de az már a regény első oldalától (bekezdésétől) kezdve nyilvánvaló, hogy Hill House nem azért gonosz és kísértetjárta – mint egy átlagos kísértetház –, mert emberek haltak meg ott, vagy sötét dolgok történtek. Nem – Hill House eleve gonosznak született, és maga a ház hozta a bajt az emberekre, akiknek közük volt hozzá.

Dr. Montague-t azonban nem tántorítja el a ház rossz hírneve, úgyhogy verbuvál egy csapatot, akikkel beköltözik Hill House-ba, azzal a céllal, hogy a vendégeivel együtt megfigyelje és gondosan feljegyezze, mi történik. A csapat tagjai: Theodora, egy sekélyes, bájos, intrikázó fiatal lány; Luke, a ház tulajdonosának egyik rokona, egy sima modorú, különösebb gátlásokkal nem rendelkező férfi; és Eleanor, egy harmincas hajadon, aki azzal töltötte az ifjúságát, hogy az anyját ápolta, és most, kiszabadulva az évtizedes rabságból, fogalma sincs, hogyan kell emberekkel bánni, mert sosem ismert senkit és sosem kívánták sehol a jelenlétét.

Ez a négy ember tehát beköltözik Hill House-ba, és innentől kezdve mindannyian ki vannak téve a ház (elme)bomlasztó légkörének – és persze rejtélyes jelenségeket is tapasztalnak: a tágra nyitott ajtók és ablakok rendre becsukódnak; a hajdani gyerekszoba ajtajánál van egy pont, ahol különösen hideg a levegő; és az ablakokból nem az látszik, aminek a józan ész szerint látszania kellene.

De korántsem ez a lényeg – inkább az, hogy mi zajlik a fejekben, és hogy milyen (hatalmi) viszonyok alakulnak ki a szereplők között: hogy hogyan próbálja a végletesen magányos és esetlen Eleanor megszerettetni magát; hogy hogyan játszik mások érzelmeivel a könnyed, nemtörődöm Theodora; hogy hogyan próbál Dr. Montague rendet teremteni és tartani a vendégei között; s hogy a gátlástalan Luke hogyan próbálja egyszerre behálózni mindkét jelenlevő nőt.

A szereplők pszichológiai csatái közé ékelődő baljós jelenségek már csak azért sem igazán fontosak, mert azt a ház mindegyik lakója adottnak veszi, hogy Hill House-ban valami történni fog. És valóban: a ház légköre rettenetesen fenyegető, és az sem volna meglepő, ha Hill House falai közt egy regimentnyi kísértet bolyongana – de azért felmerül pár kérdés: azért történnek-e a különös, rémisztő események, mert a szereplők eleve fogékonyak a természetfelettire? Vagy azért, mert Hill House tényleg gonosz? Vagy esetleg nem is történik semmi természetfeletti? Talán csak kollektív paranoia az egész? Vagy csak arról van szó, hogy a négy ember közül valaki szórakozik a többiekkel? S ha igen, akkor ki szórakozik kivel?

Senkitől nem kívánom elvenni azt a (sötét és pokolian hideg) élvezetet, hogy maga válaszoljon ezekre a kérdésekre – az biztos, hogy Shirley Jackson bőven ellátja az olvasót gondolkodnivalóval, és közben igen finom és pontos leírást ad arról, hogy mit tesz (tehet) egy – állítólagos – kísértetház az emberi elmével. És a Haunting of Hill House sokkal több, mint egy egyszerű-ijesztgetős horror – ez egy rendkívül hatásos, jól átgondolt és nagyon jól (sőt: szépen) megírt kísértet-/elmebaj-história, amelyben nehéz eldönteni, hogy végül is egy „igazi” kísértet vagy a szereplők elmebaja okozza-e mindazt, ami végül megtörténik.