A regény főszereplője Misa, a mulya, ámde dúsgazdag orosz zsidó fiatalember, akinek minden vágya, hogy visszatérhessen Amerikába, miután egy névtelen közép-nyugati egyetem multikulturalisztika szakos hallgatójaként kivette a részét a nyugati élet örömeiből, és – szintén a multikulturalizmus jegyében – még egy dögös latin-amerikai barátnőt is sikerült szereznie. Ám egy tragikus véget érő oroszországi látogatás után sajnos nem tud többé visszatérni álmai földjére, mivel az apja korábban eltett láb alól egy amerikai állampolgárt, s emiatt a hatóságok neki sem akarnak többé vízumot adni.

Misa azonban a végletekig elszánt, úgyhogy amikor azt a tippet kapja, hogy Abszurdisztánban, ebben az eldugott kis országban könnyen szerezhet magának hamis útlevelet, habozás nélkül odautazik, és meg is szerzi, amit akar. De az igazi gondok csak ezután kezdődnek, Abszurdisztánban ugyanis épp kitör egy (megrendezett) polgárháború, és hiába a nyugati útlevél, Misa nem tudja elhagyni az országot – s ha már ott ragadt, minden multikulti tudását felhasználva megpróbál segíteni, ahol csak tud.

Gary Shteyngart szatirikus-szomorkás regénye számos izgalmas témát dolgoz fel. Szól például a különböző (nemzeti) identitásokról és a hovatartozásokról: Misa egyszerre orosz és amerikai és zsidó, később pedig (hamis) belga is lesz. Ám egyik identitását sem érzi igazán magáénak, csak annyit tud biztosan, hogy nyugati szeretne lenni (még akkor is, ha – a könyv egyik leírása szerint – a nyugati kultúra nem más, mint „olcsó plasztikkomponensek, pneumatikus székek és gyengén keretezett motivációs poszterek összege”). Igen érdekes egyébként, hogy Misa talán már el tudná képzelni, hogy egyszerre többféle identitása is legyen (a saját szavait idézve: „Egy Kaliforniába szakadt távoli unokatestvértől hallottam, hogy az ember lehet egyszerre amerikai és zsidó, sőt pluszba még homoszexuális is.”), ám az apja ezt még elképzelhetetlennek tartja – s ezzel el is jutunk a regény másik fő témájához, a családi kapcsolatokhoz.

Misa, aki „művelt és melankolikus” (értsd: érzelmes-érzelgős balek, aki egy névtelen amerikai egyetemen szerzett semmirevaló diplomát) egész életében a fantasztikus, mindenki által csodált (értsd: fantasztikusan svindler rendszerváltáskori gengszter-vállalkozó) apja árnyékában él. Az apa igazi összecsókolózós-látványos orosz módon ugyan nagyon is szereti a fiacskáját, csak hát Misa már kicsit más életelveket vall, mint az apja, ezért nem tud a nyomdokaiba lépni. A regény egyik hangsúlyos szála pedig arról szól, hogy Misa próbál túllépni az apja halálán és igyekszik megtanulni önállóan tevékenykedni (viszonylag kevés sikerrel).

Na és persze Abszurdisztán szerepe és története is fontos a könyvben. Abszurdisztán egy korrupt, vadkapitalista országocska, ahol az élet a mindenki által elfogadott közös-fikciókra épül, s ahol posztszovjet gengsztermentalitás uralkodik, viszont az emberek álmai, vágyai és igényei már rég nyugatiak. Az élet abszurd(isztáni) problémái természetesen könnyen megfeleltethetők számos mai kelet-európai ország problémáinak – de a felismerés örömét inkább meghagyom mindenkinek, aki elolvassa a könyvet.

És érdemes is elolvasni – különösen azoknak ajánlanám ezt a regényt, akik szeretik Viktor Pelevin vagy Jurij Poljakov regényeit. Gary Shteyngart látásmódja is hasonlóan szatirikus (bár a fülszöveg alapján én valamivel gyilkosabb szatírára számítottam – Shteyngart humora inkább szomorkás, és néhol kicsit erőltetett), és ami az ő esetében külön érdekes, hogy „kívülről” ír a mai orosz/kelet-európai valóságról és problémákról, hiszen ő még gyerekkorában került Amerikába, tehát feltehetően nem kellett mindazt végigcsinálnia egy amerikai vízum kedvéért, amit melankolikus, ámde örökké bizakodó főszereplőjének végig kell csinálnia ahhoz, hogy eljuthasson az imádott nyugati világba.