Huszár Ágnes: Bevezetés a gendernyelvészetbe
Érdekes, hogy az egyetemen sem a gender studies (a társadalmi nemek tudománya), sem a nyelvészet úgy általában nem tartozott a kedvenc témáim közé, és gondosan kerültem is az efféle kurzusokat, amennyire lehetett. Az utóbbi időben viszont egyre jobban érdeklődöm mindkét tudomány iránt, úgyhogy igencsak kíváncsi voltam erre a könyvre, amely a két témát vegyíti. Mellesleg azt olvastam, hogy ez az első összefoglaló magyar mű ebben a témakörben.
A gendernyelvészet a férfiak és a nők jellemző nyelvhasználatával, valamint a két nem nyelvhasználatának különbségeivel foglalkozik. Huszár Ágnes meglehetősen messziről indulva vázolja fel a tudományág keletkezését, és a férfi és női kommunikáció különbözőségének gyökereit: egészen a bibliai teremtéstörténetig és a görög mítoszokig visszamegy, hogy érzékeltesse a férfi és a nő ősi eredetű eltéréseit, amelyek természetesen a nyelvhasználatukra is kihatnak.
A további fejezetekben aztán logikusan, lépésről lépésre haladva megtudhatjuk, hogy pontosan miben is állnak a két nem kommunikációjának különbségei, és hogy e különbségeknek miféle társadalmi jelentősége volt vagy van még ma is. Nagyon érdekes látni, hogy az apróságnak tetsző dolgok miként függnek össze: például a szerző leírja, hogy a hangszalagok hossza miként befolyásolja a hangmagasságot, aztán megemlíti, hogy a BBC még a 80-as években sem szívesen alkalmazott női hírolvasókat, többek között azért, mert az átlag nő a férfiaknál magasabb hangon beszél, magas hangon felolvasva pedig a hírek nem hangzanak elég komolyan.
Emellett megtudhatjuk azt is, hogy miben különbözik a nők és a férfiak testbeszéde (a nők például sokkal többet mosolyognak, ugyanakkor kevésbé hevesen gesztikulálnak, mert az évezredes beidegződések hatására igyekeznek minél kevesebb helyet elfoglalni a térből), hogy vannak olyan szavak és jellegzetes mondatszerkezetek, amelyeket sokkal gyakrabban hallhatunk nőktől, s amelyek egy férfi szájából túlzottan nőiesnek hatnak, vagy hogy bizonyos korokban és kultúrákban voltak kimondottan női és férfi műfajok, pl. a siratóénekeket mindig nők énekelték, ellenben a vadásztörténeteteket csak a férfiak adhatták elő.
Aztán természetesen szó van még a 20. század utolsó évtizedeiben megjelenő politikailag (és genderileg) korrekt nyelvhasználatról; az egyes szakmák elnőiesedéséről és az adott szakmák presztízsének ezzel párhuzamos csökkenéséről; illetve a fiúk és a lányok eltérő szocializációjáról, amely már gyerekkoruktól kezdve felkészíti őket arra, hogy hogyan kell majd férfiként vagy nőként viselkedniük.
Ahogy az előzőekből sejthető, a könyv nemcsak szigorúan nyelvészeti témákkal foglalkozik, inkább azt mondanám, hogy a mű egy nagyon rövid és tömör bevezető a gender studies néhány fontos kérdésébe. Ennek van rossz és jó oldala is.
Rossz az, hogy én kimondottan a gendernyelvészetre lettem volna kíváncsi, nem annyira a sok általános ismeretre, amelyeket már mind olvastam korábban más kontextusban: a gender fogalmának meghatározásánál pl. itt is szerepel a kötelező Simone de Beauvoir-idézet, miszerint „[a]z ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”; most is elolvashattam, hogy pl. a színek tekintetében sokkal fejlettebb a nők szókincse, mint a férfiaké; és azt sem most olvastam először, hogy hogyan hat a gender kialakulására az, hogy a lányok babákkal, a fiúk meg játékpuskákkal játszanak gyerekkorukban.
Jó viszont, hogy a könyv szigorúan nyelvészeti részei (amellett, hogy az ezekben említett példák és kutatások jó részéről is olvastam már valahol) tényleg jó összefoglalását adják a gendernyelvészet főbb kérdéseinek, úgyhogy a mű valóban az, aminek mondja magát: bevezetés. Mivel a könyv terjedelme elég csekély, Huszár Ágnes egyetlen témába sem megy bele túl mélyen, viszont általában mindenhol idézi az adott terület szakértőit, illetve kellően részletes bibliográfia is tartozik a könyvhöz, úgyhogy van honnan elindulni, ha komolyabban bele akarjuk ásni magunkat valamelyik részterületbe.
Szintén dicséretes, hogy a szerző elég sok magyar kutatást és adatot idéz, és az is tetszett, hogy több helyen megjegyezte, hogy az adott témában elérhető kutatási eredmények valószínűleg nem tekinthetők általános érvényűnek (mert pl. a vonatkozó felmérés csak amerikai, középosztálybeli fehér embereket vizsgált) vagy éppen egymásnak ellentmondó eredményeket hozó kísérleteket is idézett.
Összességében hasznos és érdekes ez a könyv, és jó volt egy helyen olvasni mindazt, amit eddig mindenféle egyéb könyvekben szétszórva olvastam a témáról.
