Manga Shakespeare - Hamlet
Szeretem a Hamletet, s pár hónappal ezelőtt éppen terveztem újraolvasni, de ez végül elmaradt, úgyhogy ezt most ez úton pótoltam, s közben próbát tettem egy általam merőben ismeretlen műfajjal is. Nagyjából annyi tapasztalatom van ugyanis a mangák és animék terén, hogy körülbelül két évvel ezelőtt láttam vagy 80 részt a Narutóból, amit aztán meguntam és nem néztem tovább, és képregényt is utoljára valamikor gyerekkoromban, a Bucó, Szetti, Tacsi c. sorozat rajongójaként olvastam. Természetesen tele voltam előítéletekkel is a képregényekkel kapcsolatban, amelyekkel most részben leszámoltam.
A Manga Hamlettel kapcsolatban az okozta a legnagyobb nehézséget számomra, hogy nem tudtam, hogyan olvassam, mire figyeljek és milyen sorrendben. Mivel egész felnőtt életemben csak olyan könyveket olvastam, amelyek kizárólag betűkből álltak, most komolyan megzavart az, hogy itt a képekre is figyelni kellett. A könyv negyede táján azért már úgy éreztem, hogy sikerült rájönnöm a nekem megfelelő olvasási módszerre, viszont azóta is vannak kétségeim: nem tudom például, hogy mi a teendő az olyan képek esetében, amelyek semmitmondónak vagy egyszerűen értelmetlennek tűnnek; s az sem minden esetben egyértelmű nekem, hogy az oldalt vagy a képkockát kell-e az olvasás alapegységeként venni.
Az efféle kétségek miatt némiképp úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy kiállításon járnék, ahol a tárlatvezetés miatt kötelező minden képet ugyanannyi ideig szemlélni és közben erőlködni, hogy megértsem, miért is olyan jó minden egyes kép. A csak betűkből álló könyveknél természetesnek érzem, hogy nem figyelek minden mondatra egyformán, és szinte biztos, hogy minden könyvben vannak olyan bekezdések, amelyek fölött úgy átsiklom, hogy észre sem veszem. Most viszont megfelelési kényszerem volt, és minden képet és mondatot tökéletesen érteni akartam – ez persze valószínűleg nem sikerült.
Ennyi elmélkedés után illő volna, hogy magáról a könyvről is írjak valamit, így hát rá is térek erre. A Hamlet történetét biztosan mindenki ismeri, úgyhogy ezt nem is részletezem. A Manga Hamlet elég hűen követi az eredeti történetet, és azon kívül, hogy a mű valami rejtélyes oknál fogva 2107-be helyezi az események időpontját, nem észleltem semmi lényeges eltérést Shakespeare drámájához képest.
A rajzoló, Emma Vieceli karakterábrázolását viszont igen érdekes volt megfigyelni, én különösen Hamlet és Ophelia ábrázolásain időztem sokat, különböző okokból. Ophelia megjelenítése nem tetszett, mert én nem holmi csekély értelmű tiniként emlékeztem a lányra, itt viszont Vieceli többnyire vihogós és bugyuta leányzóként ábrázolja őt, akinek sejtelme sincs Hamlet gondolatairól és gyötrődéseiről. Persze Opheliának tényleg nincs túl aktív szerepe az események alakulásában, ő csak teszi, amit parancsolnak neki, mégis, kicsit túlságosan leegyszerűsítőnek éreztem, hogy a karakternek csak a tehetetlen, értetlen oldala jelenik meg a rajzokban.
Hamlet megjelenítése viszont többnyire nagyon tetszett, és sok olyan rajzzal találkoztam, amely remekül kifejezte a fiú lelkiállapotát, érzelmeit és gondolatait. Néhány őt ábrázoló rajzot nézegetve értettem meg, hogy a képregény olyan műfaj, amelynek korántsem csupán annyi értelme van, hogy a hosszú, egybefüggő szövegekkel bíbelődni nem akaróknak is legyen mit olvasniuk. Volt ugyanis jó pár rajz, amelyek nem csupán rendkívül pontosan ábrázolták azt, amiről a szöveg szólt, hanem emellett nagyon hatásosan kiemeltek és életre keltettek egy-egy olyan részletet, amelyre a szöveg csak halványan utalt. Bizonyára illene erre példát is mondanom, de nem fogok, mert nem vagyok képes leírni egy rajzot és egy rajz viszonyát a szavakhoz.
A műfajban való járatlanságom miatt egyébként nem tudom megítélni, hogy a Manga Hamlet jó mangának/képregénynek számít-e, s azt sem tudom, hogy más rajzolókhoz képest Emma Vieceli képei mennyire egyediek és mennyi tehetségről árulkodnak. Nekem mindenesetre tetszettek, s bár azt hiszem, továbbra is megmaradok a hagyományos irodalomnál, egyszeri élménynek mindenképpen érdekes és hasznos volt ez a könyv, nem utolsósorban azért, mert komolyan elgondolkodtatott az olvasási módszereimről és szokásaimról.
A könyvet kiadja az Agave Kiadó.
Illusztráció: Emma Vieceli
Fordította: Nádasdy Ádám
