John Barth: Az út vége - The End of the Road
Még az egyetemen emlegette ezt a könyvet sűrűn egy jó ismerősöm, én meg tudni akartam, hogy miről beszél, így hát elolvastam a regényt, majd én is ajánlottam másoknak, és végül jó ideig a baráti társaság állandó beszédtémája lett az Út vége. A regény első mondatát („Bizonyos értelemben Jacob Horner vagyok.”) úton-útfélen idézgettük és nagyon szerettük a regény filozófiáját és humorát elemezgetni. Azóta az Út vége azon regények egyikévé vált, amelyeket akárhányszor képes vagyok újraolvasni, s a mostani újraolvasás során bebizonyosodott, hogy szerencsére nem minden könyv jut nálam a Lepkegyűjtő sorsára, mert Barth könyvét most is ugyanúgy élveztem, mint korábban bármikor.
A könyv antihőse a már említett Jacob Horner, aki időnként pszichés eredetű mozgásképtelenségben szenved: élete számtalan választási lehetőségével szembesülve néha döntésképtelenné válik és ilyenkor szó szerint lebénul. Orvosa a kezelés részeként azt javasolja a férfinak, hogy sürgősen vállaljon olyan munkát, amelyben rengeteg szabályt követhet, mert a szabályszerűség majd lehetővé teszi számára, hogy mindig tudjon választani. Így lesz Jacob a Wicomicói Állami Tanítóképző nyelvtantanára. Új munkája során megismerkedik a végtelenül következetes és mindenre racionális magyarázattal szolgáló Joe Morgannel és feleségével, Rennie-vel, a továbbiakban pedig jórészt e három ember beszélgetéseit, egymás meggyőzésére irányuló kísérleteit és hatalmi játszmáit követhetjük nyomon, addig, míg mindezek nem várt eredménnyel zárulnak.
Az Út vége erősen filozofikus regény, és néha komolyan, de legtöbbször inkább ironikusan tárgyalja az egzisztencializmus számos alapvető kérdését és problémáját. A regény alaphelyzete például egyszerre hihető és nagyon abszurd: Jacob Hornerre akkor tör rá a mozgásképtelenség, amikor a buszpályaudvaron el kellene döntenie, hogy hová utazzon 20 dollárból. A jegypénztáros hiába ajánl neki négy különböző várost, Jacob képtelen a számára tökéletesen érdektelen helyek közül választani. Jacob nem a döntés következményeitől fél, egyszerűen nem érdekli egyik lehetőség sem, és nem képes venni azt a fáradságot, hogy bárhogy is döntsön.
A szabadság Jacob számára korlátozó tényező, ha viszont egyértelmű útmutatást kap arra vonatkozóan, hogy hogyan döntsön, a férfi képes nagyjából normális emberként funkcionálni, az olyan apróságokat leszámítva, hogy nincs személyisége és nincs véleménye semmiről – bár Jacob szerint a helyzet igazából az, hogy számos személyisége van, amelyek gyorsan váltakoznak, ami pedig a véleményeit illeti, képes egyszerre több, egymást teljesen kizáró nézetet is a magáévá tenni és őszintén hangoztatni, ez pedig megint csak döntésképtelenséghez vezet. A történet elején például a következőt olvashatjuk erről, miután Jacob orvosa felveti a tanítás ötletét:
- Milyen érvet tud felhozni az ellen, hogy itt, Wicomicóban, tanárságot vállaljon egy kis tanítóképzőben?Egy pillanat alatt rengeteg érv ötlött fel bennem az ellen, hogy munkát vállaljak a Wicomicói Állami Tanítóképzőben, de ugyanolyan gyorsan felötlött a megfelelő számú ellenérv is, mindegyik érv ellen egy, s így munkavállalásom kérdése mozdulatlan maradt, mint a jelzés a kötélhúzásban, ha a szemben álló felek teljesen egyforma erőt képviselnek.
Jacob vélemény- és jellemnélkülisége a történet során Joe Morgan túlzásba vitt jellemességével, következetességével és tudatosságával kerül szembe. Joe-nak mindenről van véleménye, minden tette bizonyos alapelvekből és -értékekből következik, és minden egyes cselekedetét képes a végletekig elemezni és magyarázni. A feleség, Rennie pedig Joe haloványabb mása (tanítványa), akinek ifjúkori, kiforratlan jellemét az évek során teljesen felülírta a férje, részben meggyőző eszmefuttatásaival, részben pedig némi erőszak bevetésével. Kettejük életét és világfelfogását teljesen megzavarja Jacob kiismerhetetlen személyisége, zavaros gondolatvilága, valamint teljes közönye, amoralitása és következetlensége. Morganék képtelenek helyet találni Jacob számára a maguk mindent kategorizáló világában, és teljesen komolyan eljátszanak azzal a gondolattal, hogy az ember esetleg nem más, mint a véleményei összessége, s mivel Jacob folyton egymásnak teljesen ellentmondó véleményeket hangoztat, az is lehet, hogy a férfi talán nem is létezik.
Mindez egy ideig nagyon szórakoztató, de aztán a sok filozofálgatás a regény során átmegy a gyakorlatba, és a látszólag ártalmatlan szócsaták végül tragédiába torkollnak, amelyből jellemző módon egyedül a személyiség és vesztenivaló nélküli Jacob kerül ki épen.
És ha már a személyiségről és annak hiányáról van szó: szerintem zseniális húzás a szerzőtől, hogy a regény három főszereplőjének egy jellem nélküli, egy túl erős jellemű, és egy másolat-jellemű embert tesz meg. Jacob, Joe és Rennie interakciója így sosem válik unalmassá, hármójuk kapcsolata pedig olyan kérdéseket is felvet, hogy meddig mehet valaki a másik személyiségének befolyásolásában, hol kezdődik az egyik ember jelleme és hol végződik a másiké, és egyáltalán, miből áll egy ember jelleme.
Érdekes kérdések, érdekes regény. Szerintem mindenképpen olvasásra érdemes.
