Seamus Deane: Nyughatatlan ír lelkek - Reading in the Dark
Erre a regényre a Molyon figyeltem fel: először a címe tetszett meg, aztán mások véleményét elolvasva arra jutottam, hogy ez olyasmi lehet, ami engem is érdekelhet, így hát elolvastam. Írország egyébként is régóta szimpatikus nekem, és közel érzem magamhoz az országot, noha valójában csak annyi közöm van hozzá, hogy az évek során legalább négy-öt ismerősöm kötött ki Dublinban. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy egy hangulatos cím (amire majd még visszatérek) és egy országgal kapcsolatban bennem élő homályos képzetek miként vezetnek odáig, hogy elolvassak egy könyvet.
A regény Észak-Írországban, Londonderryben játszódik, a történet pedig a 40-es évek közepétől a 70-es évek elejéig ível. A könyv egy névtelen fiú életét követi végig, gyerekkorától fiatal felnőtt koráig, ám a fiú sorsát nem hagyományos, lineáris regényformában, hanem egymással lazán összefüggő apró epizódokon, emlékfoszlányokon és történetdarabkákon keresztül ismerhetjük meg.
A regényben jelen van néhány fő téma és erő, amelyek hol a mélyben bujkálva, hol a felszínre törve végig fontos szerepet játszanak a fiú életében. Az egyik ilyen erő a vallás, amely egyrészt megjelenik a kötelező iskolai vallásos nevelésben, a katolikusok és protestánsok közötti ellentétben, illetve az egyes szereplők hitében vagy hitetlenségében.
A másik, még jelentősebb sorsalakító erő pedig a főszereplő családjának történelmi öröksége és az egyes családtagok múltja. Mivel a tágabb családban akadtak IRA-tagok, a főhős rokonai mindig is feszült viszonyban éltek a rendőrséggel, emellett pedig egy olyan titok is megbújik a család történetében, amely, ha valaha a felszínre kerülne, lehetetlenné tenné a szülők házasságát. Ez a titok és a fiú kutatása a titok után a regény legfőbb összetartó ereje, s éppen a főhős felnőttkoráig tart, mire minden darabka a helyére kerül, minden, évekkel korábban elejtett szó értelmet nyer, és végül a fiú számára feltárul a múlt. Amiben szerintem az a legszomorúbb, hogy a titok felderítése egyik családtagon sem könnyít, viszont az eltelt sok-sok év során a leleplezéstől való félelem és a folyamatos hazugságban (elhallgatásban) leélt élet már tönkretette az anya szellemi egészségét és a fiával meg a férjével való viszonyát.
Mint már jeleztem, a regény szerkezete igen fragmentált, kirakós-szerű, és olvasás közben gyakran a múlt és a rengeteg ismeretlen, fenyegető külvilágbeli esemény labirintusában éreztem magam, akárcsak a főszereplő. Mivel pedig az egyes epizódok között hónapok, sőt néha évek telnek el, a regény olvasása nagy odafigyelést és elmélyülést kíván, hogy a sok kihagyott vagy csak sejtetett esemény mellett követni lehessen a fiú felnőtté válását és titokkereső útját. (A felnőtté válás egyébként igen szépen jelenik meg a regényben. Tetszett, hogy a hős kisfiúkorában nem gondolkodott felnőttként, tetszett, ahogy kiskamaszként valódi naivitással és értetlenséggel hallgatta az iskolai szexuális felvilágosítást, s hogy felnőttként komolyan, éretten és rendkívül tapintatosan közeledett az anyjához.)
Sajnos nekem nem sikerült teljesen ráhangolódnom a könyv ritmusára: gyakran szerettem volna, ha az adott epizód tovább tart, s jobban elmélyedhetek a család történetében, s az, hogy egy-egy történetdarabka maximum 10-20 oldal volt, megzavart, és megakadályozott abban, hogy igazán elmélyültem olvassak: mire belemerültem volna az adott epizód hangulatába, már véget is ért, én meg ott maradtam kicsit frusztráltan. Ez persze valószínűleg nem a könyv hibája, hanem az enyém, s utólag azt gondolom, hogy ez olyan regény, amelyet mindenképpen lassan kell olvasni ahhoz, hogy igazán értékelni lehessen a szépségét és költőiségét.
Ami pedig a regény címét illeti: az eredeti az egyik fejezet címe, és szerintem egészen más hangulatú, mint a magyar cím. Az „olvasás a sötétben” szép metaforája annak, hogy a főhős egész fiatalkorát azzal tölti, hogy a sok titkolózás és elejtett félszavak közepette, a sötétségben botorkálva megpróbálja felfejteni a múltat. A "Nyughatatlan ír lelkek" ehhez képest kissé hatásvadász módon romantikus, bár tény, hogy nálam elérte a kívánt hatást, hiszen én is a cím miatt kezdtem érdeklődni a könyv iránt.
