Betty Friedan: The Feminine Mystique
Egyetemista koromban rengeteget hallottam Friedan könyvéről és már akkor felkeltette a kíváncsiságomat: szerettem volna tudni, mitől is olyan forradalmi ez a könyv, s mitől vált a 20. századi (amerikai) feminizmus egyik alapművévé. Akkor valamiért mégsem jártam utána a könyvnek, de azóta is ott volt a várólistámon.
Általában szinte csak regényeket és novellákat olvasok, így hát végül csak most, évekkel később olvastam el a könyvet, és most már értem, hogy miért is számít alapműnek.
A Feminine Mystique az amerikai háztartásbeli feleségek életét és problémáit elemzi az 1940-es évektől kezdődően, amikor a nőket megfosztották a korábbi évtizedekben az élet számos területén kivívott egyenlőségtől és szabadságtól, és változatos módszerekkel visszatessékelték őket az otthonülő feleség és anya szerepébe.
Friedan számos különböző szempontból elemzi a háztartásbeli nők meg nem nevezhető, csupán valami homályos feszültségnek és frusztrációnak tartott problémájának gyökereit, tüneteit és hatását mind a nők, mind a férfiak életére és boldogságára, s állításait rengeteg statisztikával, interjúrészlettel és különféle kérdőívek és felmérések eredményeivel támasztja alá.
Megtudhatjuk például, hogy a népszerű magazinok hogyan segítették elő a nők életének beszűkülését azzal, hogy gyakorlatilag kizárólag a szerelemről, férjfogásról és -megtartásról, gyereknevelésről, divatról, új termékekről és sztárokról szóló cikkeket és novellákat jelentettek meg, és gondosan kerülték a szakmájukban és a családjukban egyaránt sikeresen helytálló nőkről szóló írásokat, amelyek az otthonuk elhagyására inspirálhatták volna a háziasszonyokat.
A magazinok persze gyakran a minél több termék eladásában érdekelt gyártók szószólói voltak, akik tudatában voltak annak, hogy Amerikában többnyire a nők költik el a férjük által megkeresett pénzt is, ezért igyekeztek a reklámokon keresztül a háziasszonyok bűntudatára és félelmeire hatni, és elérni, hogy a nő úgy érezze, nem gondoskodik kellőképpen a családjáról, ha nem a legújabb csodatisztítószert vagy instant süteményport használja, s így rávenni őt a rengeteg cucc megváráslására. A szomorú az, hogy ezt képesek is voltak elérni, mert a háztartásbeli nők valóban folyamatos feszültségben éltek amiatt, hogy értelmetlennek és értéktelennek érezték az otthon végzett munkájukat, s ezt azzal igyekeztek kompenzálni, hogy próbálták mindenből a legújabbat, legcsillogóbbat nyújtani a családjuknak.
A magazinok és a marketingesek manipulációin kívül kiderül az is, hogy miként nevelték a lányokat kicsi koruktól kezdve arra, hogy minél hamarabb férjhez menjenek, s ezzel a gyerekkor kipárnázott világából egyből a házasság hasonlóan felelősségmentes kötelékébe lépjenek, amelyben a szüleik helyett most már a férjük gondoskodik majd róluk, s nekik továbbra sem kell az aznapi vacsora kérdésénél nagyobb dolgokban dönteniük.
Megdöbbentő arról olvasni, hogy az ekkor már mindenki számára viszonylag könnyen elérhető felsőoktatás milyen hatással volt a nők fejlődésére és későbbi életére: a fiatal egyetemista lányok bepillantást nyerhettek a komoly szellemi munka világába, s meglehet, kedvet is kaptak hozzá, hogy a későbbiekben szakmát válasszanak és kamatoztassák a frissen megszerzett tudásukat, viszont ha megpróbálták tényleg komolyan venni a tanulmányaikat, akkor elvetemült, családellenes karrieristának bélyegezték őket.
Úgy tűnik, ezekben az évtizedekben az egyetem voltaképpen arra szolgált, hogy azok a fiúk és lányok, akik a középiskolában még nem kötelezték el magukat, itt megtalálják a párjukat és minél hamarabb megházasodjanak. Az egyetemek társkereső intézményekként való használata aztán azzal járt, hogy rengeteg nő hagyta félbe a tanulmányait a házasság kedvéért, s vagy egyből a feleség-anya-házitündér szerepbe került, vagy előbb néhány évre elvállalt valami kevés kihívással járó munkát, hogy finanszírozza férje tanulmányait.
Mindezek mellett az is kiderül a Friedan által elemzett statisztikákból, hogy minél iskolázottabb a nő és minél később megy férjhez, annál nagyobb esélye van arra, hogy boldog házassága és kielégítő szexuális élete legyen. Ez az összefüggés már csak azért is különösen érdekes, mert a nőket egyrészt bátorították arra, hogy minél korábban férjhez menjenek, másrészt pedig a nemi örömöt a nők által elérhető egyik legnagyobb ,,teljesítménynek” állították be. Így aztán nem csoda, hogy rengeteg éretlen, tizenéves korában megházasodott fiatal nő vált néhány év alatt kielégületlen, önmagát értéktelennek érző idegronccsá, ami ahhoz vezetett, hogy egyéb lehetőség híján a férjén és a gyerekein vezette le a feszültségét és rajtuk keresztül élte az életét és vágyait.
A sok érvet és bizonyítékot felvonultató könyv végén a szerző a probléma megoldására is javaslatot tesz. Úgy véli, hogy a társadalom csakis akkor lehet egészséges, ha a nőknek is megadja azt a lehetőséget, hogy a saját eszüknek és vágyaiknak megfelelően fejlődjenek és elérhessék mindazt, amire a tudásuk és képességeik alkalmassá teszik őket, s nem kényszeríti bele őket egy olyan életbe, amelyben csak szellemi erejük kicsiny részét tudják kihasználni, s amely így mérhetetlen frusztrációhoz vezet. Ahhoz, hogy ez az egészségesebb társadalom létrejöhessen, Friedan az oktatásban találja meg a kulcsot. Véleménye szerint meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a nők a feleség- és anyaszerep mellett párhuzamosan magukat is folyamatosan és értelmes módon fejleszthessék oly módon, hogy az egyetemek az ő igényeiknek és lehetőségeiknek is megfelelő oktatásformákat kínálnak (pl. esti- vagy távoktatást), s majd ha mindez megvalósul, akkor beszélhetünk valódi egyenlőségről.
Betty Friedan könyve rendkívül hatásos, számos rejtett és kevésbé rejtett összefüggésre rávilágító olvasmány, s úgy gondolom, az elmúlt 40 év alatt cseppet sem avult el a mondanivalója. S azon kívül, hogy ez az amerikai nőmozgalom egyik jelentős szövege, még azért is érdemes elolvasni, mert rengeteg háttérinformációval szolgál az 50-es és 60-as években játszódó amerikai regények és filmek megértéséhez. Én ezentúl biztosan más, talán értőbb szemmel tekintek az olyan művekre, mint pl. Richard Yatestől a Szabadság útjai vagy a Pleasantville című film.
