J. D. Salinger: Franny és Zooey - Franny and Zooey

Most olvasom a Könyvesen, hogy meghalt Salinger. Egyik kedvencem ő, mind a négy könyvét előveszem újra és újra, és sem megunni nem tudom őket, sem kinőni belőlük.
 
Tavaly a Franny és Zooey-t és a Kilenc történetet olvastam el sokadszorra, most az előbbiről írok néhány sort, aztán majd Salinger összes könyve sorra kerül lassan.
 
Részletesebb és élvezetes tartalmi ismertetést és kritikát itt lehet olvasni, én most csak a saját élményemről és emlékeimről írok.
 
,,Természetesen” nekem is a Zabhegyező volt az első Salinger-élményem 14 évesen, aztán gyors ütemben elolvastam a többi könyvét is. A birtokomban lévő Franny és Zooey példányt 1999-ben kaptam egy gimnáziumi barátnőmtől, Marianntól, akivel akkoriban éjjel-nappal olvastunk, könyvtárba jártunk, cserélgettük a könyveket és listát írtunk egymásnak a könyvespolcunk tartalmáról.
 
A Franny és Zooey-t már első olvasásra is nagyon szerettem, és most is nagyon élvezem a vallásról, miszticizmusról és világmegváltásról szóló, sokszor cinikus párbeszédeket, főleg azt, ami Zooey és Mrs. Glass között zajlik a fürdőszobában. Nem tudom, mennyire szánta Salinger viccesnek, de pl. azon a részen hangosan kell nevetnem, ahol Mrs. Glass az elégtelen étkezési szokásokban véli megtalálni Franny spirituális válságának okát, mire Zooey egy hosszas monológ végén kifakad:
 
,,Egyenes szíveddel, keresetlen szavaiddal és vakhiteddel, Bessie, megtaláltad az egész Újtestamentum igazi kulcsát. Elégtelen táplálkozás! Jézus sajtos kenyéren és Coca-Colán élt.”
 
A másik, amit zseniálisnak tartok Salingerben, az az, ahogy a hangulatokat és a környezetet ábrázolja. Az a novemberi délelőtt, amikor a könyv nagy része játszódik, olyan, mintha örökké tartana. A Glass-család lakása mindig ott fog állni, tárgyakkal zsúfoltan, a rég megszáradt folttal a mennyezeten, a szobafestők holmijával a folyosón, a halott Seymour emlékétől és misztikus tanaitól kísértve. Zooey örökké ott fog feküdni a padlón, miközben a húgával beszélget és Franny fekete haja mindig selymesen fog csillogni.
 
És a sok beszélgetés végén ott van a megnyugtató és felemelő befejezés, amikor Franny, úgy tűnik, megnyugszik Zooey szavaitól és békés álomba merül.