Azon merengek itt egy ideje, hogy vannak-e más drogfüggős/leszokós regények is női elbeszélővel/főszereplővel.

Alkoholizálós eszembe jut néhány, de drogos egy sem (ajánljatok nekem, ha tudtok olyat), és ahogy a regény főszereplője, Maya is mondja, amikor egy ízben a saját drogfüggését meg a férje alkoholizmusát hasonlítja össze, piálni jóval elfogadottabb, mint drogozni. Férfiak esetében persze az is elfogadottabb, mint nők esetében (ilyet a valóságban is elég sokat hallok, amikor naponta söröző férfiak azt mondják, hogy nem csípik, hogy a feleségük időnként szokott inni, de nem kalandozok tovább most erre), amiből az következik, hogy ha egy nő drogozik, az aztán végképp és mélységesen érthetetlen és elfogadhatatlan.

Szóval én még sose olvastam erről a témáról női szemszögből. Ha előszedem a drog-regényes emlékeimet, azokban a nők többnyire csak mellékesen jelennek meg, mondjuk időnként szó esik valami drogos kurváról, vagy ilyesmi. És ki gondolná például, hogy azok a drogos kurvák is emberek? Hah, pedig azok.

Itt van például ez a Maya ebben a regényben, aki eleinte még a felszínen van, hiába drogfüggő (sőt – jóval a felszín fölött van: saját lakással rendelkezik, van egy hosszútűrő [bár alkoholista] férje, még a munkahelyére is bevánszorog nagy nehezen nap mint nap, stb.), de a Problémák nem váratnak sokáig magukra, és egyszerre jönnek minden irányból: lesz itt házassági válság, munkahelyi válság, egyre kevésbé kordában tartott függőség, stb.

Érdekes ez itt nagyon – hogy a Problémák a függőségből erednek-e, vagy a függőség eleve válasz volt a Problémákra (vagy menekülés előlük). Én az utóbbira tippelek, mert igazából Maya bajai jóval előbb kezdődtek, és ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot, akkor abból fakadtak, hogy sose tanult meg egyedül létezni és sose volt alkalma/kedve saját személyiséget fejleszteni magának. Amiből meg (nem feltétlenül egyenesen, de azért számomra elég logikusan) következik a mindig valamire támaszkodás – férjre, szeretőre, drogra, a mégoly alkalmatlan, de legalább létező szülőkre, stb.

Úgyhogy igazából szerintem ez nem is egy drog-regény, hanem egy feminista regény, amiben az összes függőségesdi csak tünet, az igazi kérdés viszont az, hogy hogy lehet megtanulni különálló – hm – független embernek lenni, ha nő vagy (és hogy lehet-e).