Tegnap éjfél körül nehéz döntés állt előttem – maradjak még ébren elolvasni a maradék 100 oldalt, és legyek hétfőn zombi, vagy várjak szépen egy napot, hogy befejezzem a könyvet.

Végül inkább aludni mentem, hiszen roppant felelősségteljes felnőtt vagyok, de az eredmény szempontjából ez lényegtelen volt, mert azt tapasztaltam, hogy az alvás szinte kizárt ezzel a történettel a fejemben.

A szerző másik magyarul megjelent regényét, az Expressz ajánlott!-at ismerve persze nem is számítottam valami ártatlan romantikus történetre, de még így is sikerült rendesen felkavaródnom, és fél éjszaka álmatlanul forgolódtam, félig azt remélve, hogy majd minden jó lesz (mert titokban romantikus vagyok), de közben tudva, hogy a dolgok pont úgy lesznek, ahogy logikusan lenniük kell (mert kevésbé titokban meg pragmatikus vagyok).

És persze a dolgok logikusan nem úgy vannak, ahogy egy átlagos Párizs-szerelem-kapcsolatosdi témájú regényben.

Pedig elsőre (egy kicsit) ez tényleg egy Párizs-szerelem-stb. regénynek tűnik, csalfa-csapodár, érzelmekre és szenvedélyre éhező, mélységes-megmagyarázhatatlan vágyaktól hajtott szereplőkkel, meg egy halom bohém-féle, bájos, túlszínezett, mágikus részlettel (tűzpiros kabátok; a városképbe gond nélkül illeszkedő csavargók és utcai zenészek; padokon hagyott könyvek; feneketlen női táskákban hurcolt titkos dobozkák; pezsgőzések délután kettőkor; meg még sorolhatnám). Mindezek az Amélie csodálatos életét juttatták eszembe.

Hogy aztán mindebből hogyan lesz ennyire sötét és nyugtalanító történet, az jó kérdés. De az lesz. (Ezt csinálta a szerző a már linkelt regényében is, úgyhogy gyanítom, hogy ez az egyik specialitása.)

És egy idő után már úgy tűnik nekem, itt nem is szerelemről meg ilyen kis egyszerű érzésekről van szó, hanem inkább olyasféle dolgokról, mint a személyiségek/életek megsokszorozásának vágya (és lehetetlensége), a másik birtoklásának és bezárásának vágya (de a birtoklás, ha véletlenül sikerül is, egy idő után úgyis dögunalomba fullad), meg a játszmázások (igen, főleg ezek).

Meg még szívesen írnék egy kicsit az egyik szereplőről, de az a világ összes spoiler-címkéjével ellátva is spoiler lenne, úgyhogy roppant rejtélyesen csak annyit mondok, hogy van itt egy rém érdekes, vonzó-taszító szereplő, akivel kapcsolatban olvasás közben rengeteg elméletet lehet gyártani, és ez nagyon izgalmas (és álmatlanságot okoz).