Ez elég brutális. Ez az állapot, amibe a főszereplő, az I. világháborúban megsebesült katona kerül: hogy nincs kezed-lábad, nem látsz-hallasz-beszélsz, és nagyjából az egyetlen ép érzékszerved a bőröd, és nem marad más a világból, csak a gondolataid.

Ami remek ebben a könyvben: a nézőpontok váltogatása, és ezzel a lelkiállapotok és a múlt vs. jelen érzékeltetése – az E/3 időnként átvált Joe belső (E/1) monológjába, ahogy próbálja újra összerakni magát, és próbál világot csinálni a semmiből, és néha mintha még E/2-es részletek is lennének itt. (De nem emlékszem pontosan, mert a könyvet olvasva én is úgy érzem magam, mintha Joe lennék, és nem tudom, mit képzelek, mit érzek, mit élek át valóban, és mit álmodok; mit beszélnek a fejemben a múltbeli hangok, mit mondok magamnak én, mit próbálok én mondani másoknak.)

Ami nem annyira remek: a pacifista kirohanások, amelyeket a szerző Joe agyába/belső monológjaiba ad. Azt elhiszem, és borzasztóan szíven üt, amikor Joe arról gondolkodik, hogy ő mit sem tud a demokráciáról és szabadságról, amiért harcolni küldték, és hogy ő csak annyit akart végig, hogy dolgozzon, a szerelmével legyen, gyerekeket csináljon. Ezeknek a vágyaknak a brutális egyszerűsége és szépsége teljesen kiüt, és bőgni lenne kedvem.

Viszont vannak itt párszor-tízoldalas dühödt elmélkedések is arról, hogy a fejeseknek kéne a háborúba menniük, és hogy egyáltalán: senki sem tudja igazán, mi a faszért van a háború, meg hogy mi valójában a szabadság, demokrácia, meg ilyenek, amikért állítólag háborúzunk (azok biztos nem tudják, akik tényleg ott vannak, ők meg többnyire nem a saját jószántukból vannak ott) – én meg nem hiszem el, hogy Joe ennyire artikuláltan gondolkodik ilyenekről (mivel ő a saját bevallása szerint is attól szenved, hogy nem tud semmit, és nincs elég gondolata, amivel kitölthetné az időt).

Ezeket szerintem nem Joe gondolja. És naná, hogy egyetértek a szerző gondolataival, de regényként jobb lenne ez, ha maradna Joe egyszerűbb, kevésbé filozofikus gondolatainál.

(S csak mellékesen: felmerült bennem a kérdés, hogy miért ez a cím, ha egyszer a főszereplő nem Johnny, hanem Joe. Azt olvastam, hogy az eredeti cím egy régi katonáskodni-hívó szlogenre utal [Johnny get your gun], amellyel próbálták arra csábítani a férfiakat, hogy lépjenek be a hadseregbe.)