Lída Holá művét nem tudom más cseh nyelvkönyekkel összehasonlítani, mivel csak ebből tanultam, de ez úgy viszonylag oké. (És mellesleg végtelen bizalommal viseltetek a tanárom iránt – biztos, hogy a lehető legjobbat választotta.)

A New Czech Step by Step elvileg egy „teljesen átdolgozott” kiadás (ahogy azt a New szó sugallja) – de nem tudom, milyen lehetett az átdolgozás előtt, merthogy nekem még így, megújítva is sokszor rém ódivatúnak tűnik ez a könyv.

Például végighúzódik rajta egy amolyan rém didaktikus, "családcentrikus"/patriarchális történetszál, olyasféle, mint amire a több mint 20 évvel ezelőtt, az alsó tagozatban használt németkönyvből emlékszem. Olyasmi, hogy a könyv elején megismerkedik egymással Eva és Petr, randizgatnak, összeházasodnak, majd a végére már ott tartunk, hogy Evának ikrei vannak, és a konyhából kiabál befele a családnak, mérgesen és ziláltan, hogy üljenek már végre az asztalhoz.

Ettől én hülyét kapok. Persze lehet, hogy nem kéne a fikcióolvasási módszereimet nyelvkönyvekre is alkalmaznom, de amúgy meg – miért ne? (Egy kis előzetes a második rész majdani értékeléséből: az egyelőre sokkal jobban tetszik, mert életszerűbb helyzeteket és szövegeket vonultat fel, mint ez.)

A másik dolog, amitől hülyét kapok: Ms. Lída Holá deklinációs táblázatai. Szerintem borzalmasak, alig-felfoghatóak, és a világ összes, nyelvtani nem szerinti színkódolása (sötétkék, világoskék, piros, zöld) sem teszi őket érthetőbbé. (Vagy csak nem egyfele jár az agyunk. A tanárom előadásában szerencsére megértettem azt, amit Ms. Holá – feltehetően – gondosan megkonstruált táblázatai csak ködösebbé tettek.)

Ami viszont tetszik ebben a könyvben, és ez sok mindenért kárpótol: nagyon kommunikáció-központú, és nagyon jól adagolja az új ismereteket. Jók például a rövidke szövegek, amelyekben gyakran felbukkannak még-ismeretlen mondatszerkezetek és esetek, amelyek nincsenek megmagyarázva, de érthetőek a kontextusból – és pár leckével később, amikor ezek sorra kerülnek, már nem teljesen idegenek. Tetszik ez a módszer, nem utolsósorban azért, mert az esetlegesen frusztrált kezdő nyelvtanulót megajándékozza azzal a remek érzéssel, hogy egyedül megért valamit, amit még nem is tanult. Szóval, cseles. És hatásos.

A másik, ami tetszik: a tényleg rémes táblázatokat leszámítva a könyv nyelvtani részei érthetőek és logikusak. Azt hiszem, a táblázatok összeállításakor kicsit elszaladhatott Ms. Holával a ló, mert azokba mindent belezsúfolt, de szerencsére a többi nyelvtani mindenfélével kapcsolatban visszafogta magát, és megelégedett annyival, ami bőven elég alapfokon. (A kivételeket és extra-cseles felhasználási módokat szerintem elég később is megtanulni.)

Azért azt mondanám: ne próbáljátok ki otthon, egyedül. Ez a könyv nagyon nem egy autodidakta tanulásra kifejlesztett valami.