Napiegó

Nem szeretem, amikor valaki, akinek az írásait figyelem, olvasom, követem a neten, mindenféle magyarázat nélkül eltűnik vagy beszünteti a tevékenységét (persze a valóságban se szeretem az ilyesmit, de ez most mindegy), úgyhogy én sem szeretnék mindenféle magyarázat nélkül eltűnni vagy beszüntetni a tevékenységemet – feltételezem (bízom benne), hogy vagytok néhányan, akiket érdekel, mi van velem és a blogommal, úgyhogy gondoltam, épp itt az ideje egy kis egó-posztnak arról, hogy mi várható a közeljövőben.

A blog három és fél éves fennállása alatt történt már pár változás a nem-netes életemben, de úgy gondolom, ezek egyike sem éreztette komolyan a hatását a blogon. Ez valószínűleg azért lehetett, mert ezek a változások mindig egyesével történtek, és soha nem voltak annyira nagyszabásúak, úgyhogy bármi történt is, attól még mindig ugyanannyit olvastam és írtam.

Na, ez most – egy időre – biztosan meg fog szűnni. Mert most egyszerre van minden – új munkahelyem lesz, meg elköltözöm (és az elmúlt 11 év hagyományaival ellentétben most nem a városon belül), meg még valószínűleg nyelvet is fogok tanulni, és ez így együtt szerintem eléggé leköti majd a figyelmemet. Eltűnni nem fogok, viszont valószínűleg kevesebbet fogok olvasni, tehát kevesebbet fogok blogolni is, és rendszertelenebbül. Nem tudom, mennyivel kevesebbet, nem tudom, mennyire rendszertelenül, és nem tudom, mennyire lesz átmeneti ez az állapot. Meg azt sem tudom, mikor fog itt először meglátszani, hogy nincs (épp) annyi időm a blogra – most még van pár kész poszt az adminban, úgyhogy amíg azok kitartanak, addig marad a heti két poszt, utána meg majd meglátjuk.

Még az is lehet, hogy most is minden lezajlik úgy, hogy abból itt semmi nem fog látszani, de ezt azért kétlem. Mindenesetre örülnék, ha ezután is olvasnátok, amit/amikor írok – ez a blog továbbra sem csak nekem szól.

Címkék: egó