David Leavitt: Arkansas
Ez a könyv a hátsó borító szerint olyan „melegirodalom”, aminek a besorolásából nyugodtan elhagyható a „meleg” szó – s ez végül is igaz, viszont egy röpke eszmecsere során poggi felvetette, hogy ha a szó elhagyható, akkor tulajdonképpen minek mondani egyáltalán. Érdekes kérdés.
A lényegre térve, a könyv három hosszabb novellát tartalmaz, mindhárom elég különböző, úgyhogy érdemes (meg egyszerűbb) külön beszélni róluk. Az első novella, a Fizetés természetben egy éppen nem-író íróról szól, aki átmenetileg visszaköltözött Los Angelesbe a családjához, hogy nyugodt körülmények között csinálhasson úgy, mintha dolgozna. A férfi azzal tölti a napjait, hogy úgy tesz, mintha a könyvtárban kutatna a következő könyvével kapcsolatban, valamint pornómagazinokat olvasgat egy könyvesboltban. Az író egyébként elég művelt, és tényleg jól tud írni, ráadásul a barátja épp messze van, ezért amikor egy egyetemista fiú felveti neki az ötletet, hogy írja meg a szemináriumi dolgozatát némi szexuális ellenszolgáltatásért cserébe, az író hamar igent mond, és az első alkalom után aztán más megrendelői is akadnak.
A lényegre térve, a könyv három hosszabb novellát tartalmaz, mindhárom elég különböző, úgyhogy érdemes (meg egyszerűbb) külön beszélni róluk. Az első novella, a Fizetés természetben egy éppen nem-író íróról szól, aki átmenetileg visszaköltözött Los Angelesbe a családjához, hogy nyugodt körülmények között csinálhasson úgy, mintha dolgozna. A férfi azzal tölti a napjait, hogy úgy tesz, mintha a könyvtárban kutatna a következő könyvével kapcsolatban, valamint pornómagazinokat olvasgat egy könyvesboltban. Az író egyébként elég művelt, és tényleg jól tud írni, ráadásul a barátja épp messze van, ezért amikor egy egyetemista fiú felveti neki az ötletet, hogy írja meg a szemináriumi dolgozatát némi szexuális ellenszolgáltatásért cserébe, az író hamar igent mond, és az első alkalom után aztán más megrendelői is akadnak.
Engem is meglepett, de ez a novella például nagyon szórakoztató. Bár a világ, amiben játszódik, erősen emlékeztet Bret Easton Ellis első regényeire, és a szereplők is az Ellis-hősökre jellemző nemtörődöm módon viselkednek (nyugodt szívvel adják-veszik a szexuális szolgáltatásokat, olyan természetességgel gyújtanak rá a füves cigire, mint más a simára, és úgy általában semmivel kapcsolatban nincsenek erkölcsi aggályaik), ez a történet mégsem nyomasztó. A szereplőkre ugyanis nem jellemző az ellisi nihilizmus, nem kiábrándultak, sőt még céljaik is vannak (a főszereplő első kliense pl. azért rendel dolgozatot, hogy jó jegyet kapjon és legyen esélye bekerülni valamelyik elitegyetemre).
A második történet, a Házassági évforduló már nem ellisi, hanem olyan, mint valami amerikai sit-com. A novella Olaszországban, gyönyörű tájak között játszódik, és arról szól, hogy két régi barát (egy hetero nő és egy meleg férfi) meglátogatják rég nem látott közös barátnőjüket, aki egy sármos olasz szakáccsal közösen egy főzőiskolát üzemeltet, miközben a (nagyjából elidegenedett) férje Rómában tölti az ideje nagy részét. A társaság múltidézgetéssel, főzéssel, ivással, kirándulással múlatja az időt, és közben mindenféle bonyodalmas érzelmek meg vonzalmak keletkeznek vagy élednek fel közöttük, és különböző játszmák folynak a háttérben. A novellában akad néhány bizarr részlet (az egyik szereplő pl. azt hallucinálja egy éjszaka egy firenzei parkban, ahova alkalmi szexpartnert keresni indult, hogy a fák megtámadják őt), de összességében ez is egy elég könnyed történet, és a szereplők érzelmi nyűglődései szerintem inkább komikusak, mint drámaiak. (Nekik persze fáj, de nem úgy van ez megírva, hogy nekem is fájjon.)
A harmadik történet, a Szaturnusz utca viszont egészen más. Ez a novella egy fiatal férfiről szól, aki egy ideig önkéntesként dolgozik egy ételszállító szolgálatnál, és AIDS-es betegeknek hord ki ebédet. A munka során megismerkedik az egyik ügyfelével, néha közösen ebédel vagy videót néz vele, és vonzódni kezd hozzá, miközben próbálja megemészteni a korábbi, hosszú távú partnere nemrég bekövetkezett halálát is. Ez a történet nagyon gyöngéd és nagyon szomorú. A cselekmény tele van valami nehezen megfogható vágyakozással és ábrándozással, a „mi lehetett volna, ha” és a nosztalgia érzésével, fájdalommal és kiábrándultsággal. A két könnyedebb történet után nagyon jó lezárása ez a könyvnek. Egyébként is ez a kötet legemlékezetesebb darabja, így meg, hogy ez az utolsó novella, még inkább ez marad meg bennem.
