Karinthy Frigyes: Így láttátok ti - Amiről a vászon mesél
A Karinthy-életműsorozat legújabb kötetében az író valamelyest eltávolodik az irodalomtól és az irodalmi paródiáktól, és főleg a filmekre, valamint a valóságra koncentrál. A kötetet nyitó Amiről a vászon mesél írásaiban Karinthy a populáris filmeket veszi szemügyre, és a kor néhány jellegzetes mozisikerét írja újra gyakran egészen abszurd formában. Akárcsak az Így írtok ti irodalmi torzképeinek értékeléséhez, az Amiről a vászon mesél filmművészeti paródiájának élvezetéhez sincs feltétlenül szükség a korabeli filmek beható ismeretére, már csak azért sem, mert Karinthy ezúttal nem az egyes szerzőket, hanem inkább az egyes műfajokat vagy a végtelen sok filmben előforduló történetvázlatokat írja újra. A gyűjtemény darabjai között van sci-fi és horror éppúgy, mint újragondolt Chaplin-mozi vagy tragikus-realisztikus szerelmi dráma, aminek a története erősen emlékeztet Molnár Ferenc Liliom című darabjára.
A kötet második részében, az Így láttátok ti címűben Karinthy újszerű módszert követ: nem egy-egy szerző stílusának és modoroskodásainak megragadására koncentrál, mint az Így írtok ti írásaiban, hanem egyetlen témát választ, és arról ír különböző szerzők vagy sajtótermékek modorában. A téma pedig az I. világháború és a háborús irodalom – nem éppen az átlagos, kifigurázásért kiáltó paródia-alapanyag. Viszont Karinthy nem úgy bolondozza el a témát, hogy az bántó vagy ízléstelen legyen – ellenkezőleg: a legváltozatosabb modorokban megírt világháborús beszámolók vagy háborús időkben játszódó történetek és mini színdarabok nyelvi abszurditásával, az értelmetlen párbeszédekkel, a hangzatos, ugyanakkor semmitmondó szavakkal és a beszámolók szerzőinek a lényegtelen részletekre koncentrálásával a háború abszurditását is megmutatja.
A kötet második részében, az Így láttátok ti címűben Karinthy újszerű módszert követ: nem egy-egy szerző stílusának és modoroskodásainak megragadására koncentrál, mint az Így írtok ti írásaiban, hanem egyetlen témát választ, és arról ír különböző szerzők vagy sajtótermékek modorában. A téma pedig az I. világháború és a háborús irodalom – nem éppen az átlagos, kifigurázásért kiáltó paródia-alapanyag. Viszont Karinthy nem úgy bolondozza el a témát, hogy az bántó vagy ízléstelen legyen – ellenkezőleg: a legváltozatosabb modorokban megírt világháborús beszámolók vagy háborús időkben játszódó történetek és mini színdarabok nyelvi abszurditásával, az értelmetlen párbeszédekkel, a hangzatos, ugyanakkor semmitmondó szavakkal és a beszámolók szerzőinek a lényegtelen részletekre koncentrálásával a háború abszurditását is megmutatja.
A kötet harmadik részében aztán Karinthy ismét az írott szövegek felé fordul: a Műfajok cím alatt összegyűjtött írásokban irodalmi vagy a sajtóban közölt szövegeken alapuló paródiákat olvashatunk: van paródia, amely az egyszerűségükben is roppant enigmatikusnak ható kínai verseket írja újra – az egyszerűségből persze Karinthynál bugyutaság lesz, az enigmatikusságból pedig puszta porhintés; van interjú egy nagy művésszel, ami egészen másként fest a valóságban, mint ahogy végül az újságban megjelenik; van színházkritika, ami a darab érdemei helyett a szerző nemzetiségét és vallását helyezi a középpontjába; és van kiállításkritika, ami remekül figurázza ki a folyton nagy szavakkal dobálózó, mindenhez értő, mindent tökéletesen megértő és mindenben jelentést látó, öntelt művészetkritikus alakját.
A kötetnek ez a legszórakoztatóbb és legkönnyedebb része. A könyv elején található filmes tárgyú írások közül némelyik túlságosan erőltetett, illetve nem működik jól szövegként – ezeket a szüzséket olvasva olyan érzésem volt, hogy jobb lett volna, ha tényleg film készül belőlük, mert a vásznon lenne igazán érzékelhető a Karinthy által megálmodott történetek humora és abszurditása. Az Így láttátok ti számos nagyon jól sikerült darabot tartalmaz, de elképzelhető, hogy a háborús téma elveszi valaki kedvét az olvasástól. A Műfajok írásai viszont – egy-két komolyabb társadalomkritikával fűszerezett, s ezért komorabb darabot leszámítva – igazán szellemesek, játékosak, kellemesen gonoszak és szórakoztatóak.
Azt persze mindenki maga tudja, a komoly/komor vagy a könnyedén szellemes Karinthyt szereti-e jobban. Ebben a kötetben mindkettőből van egy kicsi.
A kötetnek ez a legszórakoztatóbb és legkönnyedebb része. A könyv elején található filmes tárgyú írások közül némelyik túlságosan erőltetett, illetve nem működik jól szövegként – ezeket a szüzséket olvasva olyan érzésem volt, hogy jobb lett volna, ha tényleg film készül belőlük, mert a vásznon lenne igazán érzékelhető a Karinthy által megálmodott történetek humora és abszurditása. Az Így láttátok ti számos nagyon jól sikerült darabot tartalmaz, de elképzelhető, hogy a háborús téma elveszi valaki kedvét az olvasástól. A Műfajok írásai viszont – egy-két komolyabb társadalomkritikával fűszerezett, s ezért komorabb darabot leszámítva – igazán szellemesek, játékosak, kellemesen gonoszak és szórakoztatóak.
Azt persze mindenki maga tudja, a komoly/komor vagy a könnyedén szellemes Karinthyt szereti-e jobban. Ebben a kötetben mindkettőből van egy kicsi.
