Hanif Kureishi: A kültelki Buddha - The Buddha of Suburbia
Hanif Kureishi regénye az 1970-es években játszódik, s egy szedett-vedett, számos különböző hátterű (angol, indiai; munkásosztálybeli és elit) és érdeklődési körű (zene, színház, vallás/spiritualitás, politika stb.) emberből álló család és az ő barátaik útkereséséről és önmegvalósítási kísérleteiről szól egy feszült légkörű korban, amikor minden folyamatosan változott s egyik napról a másikra új mozgalmak, valamint politikai, kulturális és stílusirányzatok születtek.
A regény főszereplője és elbeszélője Karim, a félig indiai, félig angol származású fiú, aki London egyik unalmas külvárosában él. A történet kezdetén Karim apja, a bölcs indiai guru szerepében tetszelgő „Buddha” épp elhagyja a családját és új életet kezd a vonzó és ambiciózus Eva oldalán, akinek minden vágya, hogy beköltözzön az „igazi” Londonba és beférkőzzön a művészek világába. A családja széthullása eléggé megviseli a fiút, és talán ennek is köszönhető, hogy még az átlagosnál is problémásabb kamasz, majd fiatal felnőtt lesz belőle. A fiú mindenféle szerepet magára próbál és számos különböző közegbe próbál beilleszkedni (egyebek mellett megnézi magának a színház, a punkok és az egyenlőséget hirdető, kommunákban élő hippik világát is), de sehol sem érzi magát igazán otthon – Karim valójában a folyamatos úton levés és soha meg nem érkezés állapotában éli az életét.
A regény főszereplője és elbeszélője Karim, a félig indiai, félig angol származású fiú, aki London egyik unalmas külvárosában él. A történet kezdetén Karim apja, a bölcs indiai guru szerepében tetszelgő „Buddha” épp elhagyja a családját és új életet kezd a vonzó és ambiciózus Eva oldalán, akinek minden vágya, hogy beköltözzön az „igazi” Londonba és beférkőzzön a művészek világába. A családja széthullása eléggé megviseli a fiút, és talán ennek is köszönhető, hogy még az átlagosnál is problémásabb kamasz, majd fiatal felnőtt lesz belőle. A fiú mindenféle szerepet magára próbál és számos különböző közegbe próbál beilleszkedni (egyebek mellett megnézi magának a színház, a punkok és az egyenlőséget hirdető, kommunákban élő hippik világát is), de sehol sem érzi magát igazán otthon – Karim valójában a folyamatos úton levés és soha meg nem érkezés állapotában éli az életét.
A főhős fiatalkori útkeresése és állandóan változó érdeklődési köre azonban nem egyedi a regényben. Valójában a történet összes szereplője állandó változási és változtatási lázban ég, életkortól és -helyzettől függetlenül: Karim apja például kötelességtudó hivatalnokból lesz a spiritualitás fontosságát hirdető külvárosi misztikus; gyerekkori barátnője, a kényszerből házasodó és a férjével mit sem törődő Jamila hippivé vedlik át; az anyja pedig, aki évtizedekig élte az unalmas, jóravaló feleség és cipőbolti eladó életét, a férje távozása után egyszer csak új foglalkozást választ magának. És így tovább.
A könyv remekül érzékelteti, hogy milyen lehetett az 1970-es évek Angliájának közhangulata, illetve az angolok, a félig vagy egészen bevándorlóktól származó fiatalok, az újonnan bevándorlók, a művészek és művészkedők, az anarchisták, a kommunisták, a hippik és a punkok élete. Az egész történetet áthatja a pillanat sürgetésének érzése: a szereplők nyughatatlanok, tele vannak tervekkel és igyekeznek megvalósítani önmagukat – de azonnal. Ennek köszönhetően a Kültelki Buddha nem az a regény, amibe bele lehet feledkezni: az események túl gyorsan történnek, de közben olyan érzésem van, mintha kimaradnék az igazi pillanatból, vagy mintha az egész regény csupán a valódi történet felvezetése lenne, s az élet csak a könyv befejezése után kezdődne. A kimaradásérzetet tovább erősíti, hogy a regényt olvasva sokszor csak hallunk dolgokról, de nem látjuk őket – egy alkalommal például Karim arról beszél, hogy súlyosan depressziós. Ám a narrátor betegsége alig érzékelhető – csak onnan tudható, hogy depressziós, hogy ezt állítja magáról, amit aztán én vagy elhiszek, vagy nem. Tehát nemcsak magukból az eseményekből maradunk ki, hanem a szereplők valóságából is – mint ahogy az állandó rohanás és kényszeres újítások közepette ők maguk is kimaradnak a saját életükből, és minden egyes pillanatban későbbre tolják az „élet” kezdetét.
Mindezek miatt a Kültelki Buddha meglehetősen frusztráló olvasmány – nem kellemes megpróbálni olyan szereplők életét átélni, akik maguk sem élik át a saját életüket. (Ráadásul rég nem találkoztam ennyire ellenszenves narrátorral, mint ez a Karim.) Korszak- és korhangulat-portrénak viszont nagyon jó ez a könyv.
