Ali Smith: The Accidental
Tavaly olvastam Ali Smith szép és melankolikus regényét, a Hotel Világot, ami után nem is volt kérdés, hogy akarok-e még mást is olvasni az írónőtől.
Az Accidental a Smart család és egy rejtélyes idegen, Amber történetét meséli el. A család (anya, az ő két gyereke és a nevelőapa) éppen egy meglehetősen unalmas norfolki faluban tölti a nyarat. Látszólag minden rendben van – csak egy átlagcsalád vakációzik egy átlagos angol faluban, de a felszín alatt minden családtag rengeteg szomorúságot, félelmet, lelkiismeret-furdalást és fájdalmat rejteget: van, aki korábban iskolai élcelődések céltáblája volt, s boldogtalanságában most mániákusan ismétlődő cselekedetekbe menekül; van, aki mérhetetlen bűntudatot érez egy alig ismert lány halála miatt; s van, aki az egész életét kudarcnak érzi és képtelen bármiféle értelmes cselekedetre. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy egyik családtag sem képes megnyílni a többieknek, úgyhogy mindenki csak magában szenved.
Ebbe az idillbe érkezik meg a furcsa, szókimondó Amber, akit senki sem ismer, de mivel mindannyian azt feltételezik róla, hogy biztosan valamelyik másik családtag barátja, ezért a család ellenvetés nélkül befogadja őt. Amber már a puszta jelenlétével is felkavar mindenkit, és a hatására minden családtag élete megváltozik.
Volt bennem némi félelem, miután elolvastam a könyv fülszövegét (amiben például olyasmiket írnak, hogy ez a könyv arról is szól, hogy a véletlen találkozások hogyan változtatják meg az ember életét), és még olvasás közben is tartottam tőle, hogy Ali Smith netán elmegy valami egészen hihetetlen irányba és ír valami kellemes giccset arról, hogy igazából milyen könnyű megnyílni és változtatni, csak egy kis szeretetre/megértésre/önbizalomra/nézőpontváltásra/akaraterőre vagy ezek tetszőleges kombinációjára van szükség. (Bár a Hotel Világot ismerve nem kellett volna ettől tartanom, de hát gyanakvó vagyok.)
Ali Smith azonban nem csinál giccset a történetéből, a titokzatos Amber pedig nem valami isteni lény, aki egy pillanat alatt megvált és megváltoztat mindenkit. Valójában még az sem egészen egyértelmű, hogy Amber szándékosan és jóindulatból cselekszik-e, vagy csak arról van szó, hogy a nő végtelenül önző és pofátlan, s ezzel megdöbbenti és felrázza az önsajnálatba és boldogtalanságba burkolózó Smartokat.
Ali Smitht olvasni egyébként (a történettől függetlenül is) tiszta élvezet. Smith stílusa újszerű, egyedi, azonnal felismerhető, de nem erőltetetten, mindenáron újító. Akár a Hotel Világban, a szerző ebben a könyvben is igen kreatívan használja a nyelvet és a különböző műfajokat az egyes szereplők érdeklődésének és lelkiállapotának érzékeltetésére. Az elképzelt interjúkon alapuló életrajzokat író anyáról, Eve-ről szóló egyik fejezet például interjúformában íródott; a nevelőapa, az irodalmár Michael egyik fejezete egy szonettciklusból áll; a zavarodott, tisztaságmániás lány, Astrid kényszerességét pedig azzal (is) jelzi a szerző, hogy bizonyos kifejezések és szópárok folyton ismétlődnek a róla szóló fejezetekben.
Úgyhogy összességében az Accidental pont olyan regény, amilyet Ali Smithtől vártam: okos, szép és borzasztóan szomorú.
