Legalább tíz évet vártam, mire elolvashattam ezt a regényt. Tizenéves koromban volt egy időszak, amikor az összes Pratchett-könyvet elolvastam, amit csak megtaláltam, de a Mort nem volt meg egyik általam látogatott könyvtárban sem, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá. Aztán egy idő után véget ért a Pratchett-mániám, de időnként továbbra is elolvastam tőle egy-egy könyvet, a Mort pedig még mindig érdekelt, így aztán amikor megláttam a Bookstation oldalán vagy másfél évvel ezelőtt, gyorsan meg is rendeltem. Ezek után viszont (teljesen érthető módon) még további fél évet állt az asztalomon a regény, mire végre megjött hozzá a kedvem, hogy el is olvassam.
A Ekultúrán meglehetősen részletes tartalmi ismertető olvasható a könyvről, úgyhogy én nem részletezem túlzottan a cselekményt. A lényeg annyi, hogy ez a regény a szerző Halál-történetei közé tartozik, a főszereplője pedig Mort és a Halál.
Mort egy csöppet sem gyakorlatias fiatal fiú, aki nem alkalmas arra, hogy földművesként vagy iparosként bármire is vigye, így aztán az apja elviszi őt egy állásbörzére, és reméli, hogy valaki majd csak alkalmazza valamire nem túl életrevaló fiát. Éjfélkor aztán megérkezik maga a Halál és az inasává fogadja Mortot.
Mort a továbbiakban megismeri a Halál felelősségteljes munkáját és amíg a mestere pihen és mulatni jár, ő elintéz néhány egyszerűbb ügyet. Ám mivel Mort halandó lény, és meglehetősen érzelmes, hamar adódik egy eset, amelynek során a fiú megkímél a haláltól egy királylányt, akinek orgyilkos áldozatául kellett volna esnie, s ezzel számos bonyodalmat okoz, mivel innentől kezdve a királylány egy alternatív valóság foglya lesz.
A végén természetesen minden jóra fordul, a kissé megbolygatott világrend visszaáll a normális kerékvágásba, a Halál újra elfoglalja felelősségteljes posztját, Mort pedig feleségül veszi a Halál fogadott lányát, Ysabellt.
Szerintem a Mort egyszerre volt szórakoztató és elgondolkodtató. A halál érdekes téma, és nekem különösen szimpatikus volt a regény halálfelfogása: eszerint mindenki olyan túlvilágba kerül, amilyet szeretne, vagyis amilyet elképzel magának. És tetszett az is, hogy bár a Korongvilágban elméletileg nincs szabad akarat, hanem mindenki élete és halála előre meg van szabva, azért néha helyet kap az alternatív realitás is, és még a Halállal is lehet egyezkedni.
Emellett jók a regény karakterei is: a mulya, romantikus Mort, a nagyon is emberi, depressziós Halál, és a nagyszájú Ysabell mind érdekes, vicces és szerethető alakok, a történet remekül olvastatja magát, úgyhogy összességében a Mort kellemes, szórakoztató olvasmány. Nem életem nagy élménye, nem olyasmi, amit százszor újra fogok olvasni, de azért kellően jó könyv ahhoz, hogy ne sajnáljam a ráfordított időt.
