Két év blogolás
Két éve ebben a percben jelent meg az első poszt ezen a blogon. Az első évet – meglepő módon – épp egy évvel ezelőtt összegeztem. Most pedig egy kis összegzés a második évről.
Külső változás szinte egyáltalán nem történt a blogon – a sablon még mindig a régi, az időnkénti változtatási kényszeremet pedig kiélem azzal, hogy kicsit átrendezem az oldaldobozokat, de már ezt sem csináltam egy jó ideje, mert a mostani állapot szerintem átlátható és használható, nekem meg ez pont elég.
Belső, a tartalmat érintő változás viszont volt néhány. Az egyik ezek közül, hogy tavaly február óta írok az Ekultúrára is (és augusztus óta még olvasószerkesztek is, de az nem érinti közvetlenül a blogot). Ez meglátszik az olvasmányaimban és a bejegyzések tartalmában és stílusában is.
Ami a könyveket illeti: az Ekultnak köszönhetően elolvastam jó pár olyan könyvet, amit a saját fejem után menve valószínűleg sose olvastam volna el – néhány esetben ezzel nem vesztettem volna semmit, más esetben (és ez volt a gyakoribb) viszont nem bánom, hogy elolvastam olyan könyveket is, amikről azt képzeltem, hogy egyáltalán nem valók nekem.
Ami meg a posztok tartalmát és a stílusát illeti: ezt a blogot nem sokan olvassák, az Ekultot viszont igen, és valamiért azt képzelem, hogy aki ezt a blogot rendszeresen olvassa, az valamennyire rám is kíváncsi, viszont aki az Ekultot olvassa, az inkább a könyvről akar olvasni, és feltehetően nem kíváncsi a végeérhetetlen nosztalgiázásaimra és áradozásaimra mondjuk arról, hogy milyen élmény volt nekem tizenévesen a Monte Cristo grófját olvasni. Úgyhogy az ekultos ajánlóimban értelemszerűen mellőzöm az ilyesmit, kicsit visszafogottabb stílusban írok és nem kalandozok el olyan sokfelé.
Eleinte kicsit zavart ez a kettősség. Nem tudom, a blogot olvasva (és a címkéket nem nézve) el lehet-e dönteni, hogy melyik posztot írtam csak ide és melyiket írtam az Ekultra, én mindenesetre korábban éreztem a különbséget. Mostanában viszont úgy érzem, sikerült megtalálnom a „pont jó” állapotot, és az ekultos meg a blogos írásaim közti különbség eltűnni látszik. (Viszont továbbra is csak itt olvashattok parttalan ömlengéseket, messziről induló, majd végül nagy nehezen a tárgyra térő, vagy extrém esetben a tárgyra soha rá nem térő posztokat.)(Az ekultos posztok egyébként az előző évi bejegyzések kb. egyharmadát tették ki, ami nekem pont kényelmes volt.)
A másik változás, ami a tartalmat érintette, tán kevésbé feltűnő. Amikor elkezdtem írni a blogot, rögtön a megírás után feltettem a posztokat, és a posztok nagyjából abban a sorrendben követték egymást, ahogy a könyveket olvastam. Ebből, úgy képzelem, kirajzolódott valamiféle „történet” is, mert nyilván nem véletlen, hogy mikor mit olvasok éppen, és annak, hogy mit mi előtt vagy után olvastam, van valami jelentése vagy jelentősége (számomra legalábbis biztosan).
Aztán valamikor tavaly év eleje felé elkezdtek felhalmozódni a posztok, és már nem tudtam (és nem is akartam) mindent abban a pillanatban publikálni, ahogy elkészült. A posztok sorrendjét azért még tartottam eleinte, de amikor már tíz felett volt a kész, publikálatlan posztok száma, ezzel is elkezdtem variálni, és azóta sokszor számomra is teljességgel érthetetlen módon választom ki, hogy mi kerüljön ki legközelebb s hogy pontosan mikor is legyen az a legközelebb. Még most is van bejegyzés, ami azonnal kikerül, de jelenleg van olyan posztom is az adminban, amit még októberben írtam, de eddig még nem volt kedvem kitenni.
Ami meg a posztok tartalmát és a stílusát illeti: ezt a blogot nem sokan olvassák, az Ekultot viszont igen, és valamiért azt képzelem, hogy aki ezt a blogot rendszeresen olvassa, az valamennyire rám is kíváncsi, viszont aki az Ekultot olvassa, az inkább a könyvről akar olvasni, és feltehetően nem kíváncsi a végeérhetetlen nosztalgiázásaimra és áradozásaimra mondjuk arról, hogy milyen élmény volt nekem tizenévesen a Monte Cristo grófját olvasni. Úgyhogy az ekultos ajánlóimban értelemszerűen mellőzöm az ilyesmit, kicsit visszafogottabb stílusban írok és nem kalandozok el olyan sokfelé.
Eleinte kicsit zavart ez a kettősség. Nem tudom, a blogot olvasva (és a címkéket nem nézve) el lehet-e dönteni, hogy melyik posztot írtam csak ide és melyiket írtam az Ekultra, én mindenesetre korábban éreztem a különbséget. Mostanában viszont úgy érzem, sikerült megtalálnom a „pont jó” állapotot, és az ekultos meg a blogos írásaim közti különbség eltűnni látszik. (Viszont továbbra is csak itt olvashattok parttalan ömlengéseket, messziről induló, majd végül nagy nehezen a tárgyra térő, vagy extrém esetben a tárgyra soha rá nem térő posztokat.)(Az ekultos posztok egyébként az előző évi bejegyzések kb. egyharmadát tették ki, ami nekem pont kényelmes volt.)
A másik változás, ami a tartalmat érintette, tán kevésbé feltűnő. Amikor elkezdtem írni a blogot, rögtön a megírás után feltettem a posztokat, és a posztok nagyjából abban a sorrendben követték egymást, ahogy a könyveket olvastam. Ebből, úgy képzelem, kirajzolódott valamiféle „történet” is, mert nyilván nem véletlen, hogy mikor mit olvasok éppen, és annak, hogy mit mi előtt vagy után olvastam, van valami jelentése vagy jelentősége (számomra legalábbis biztosan).
Aztán valamikor tavaly év eleje felé elkezdtek felhalmozódni a posztok, és már nem tudtam (és nem is akartam) mindent abban a pillanatban publikálni, ahogy elkészült. A posztok sorrendjét azért még tartottam eleinte, de amikor már tíz felett volt a kész, publikálatlan posztok száma, ezzel is elkezdtem variálni, és azóta sokszor számomra is teljességgel érthetetlen módon választom ki, hogy mi kerüljön ki legközelebb s hogy pontosan mikor is legyen az a legközelebb. Még most is van bejegyzés, ami azonnal kikerül, de jelenleg van olyan posztom is az adminban, amit még októberben írtam, de eddig még nem volt kedvem kitenni.
Mióta ezt a módszert követem, a posztok sorrendjéből már nem olvasható ki semmiféle történet, és ez visszahat arra is, hogy mit és hogyan írok bele egy posztba: majdnem minden posztot külön kezelek, nem pedig egy végeláthatatlan, de összefüggő történet egy-egy fejezeteként, és a korábbinál is kevesebbet mesélek az életem aktuális eseményeiről, mert mire a poszt kikerül, az adott dolog valószínűleg már rég nem lesz aktuális.
További újdonság volt az évben, hogy áprilisban elindítottam a blog angol változatát is, ahová heti egy posztot teszek fel az itt megjelentek közül. Ezek nem feltétlenül a legjobb vagy a kedvenc posztjaim, csak olyanok, amiket valamiért kedvem volt lefordítani.
További újdonság volt az évben, hogy áprilisban elindítottam a blog angol változatát is, ahová heti egy posztot teszek fel az itt megjelentek közül. Ezek nem feltétlenül a legjobb vagy a kedvenc posztjaim, csak olyanok, amiket valamiért kedvem volt lefordítani.
S most pár adat: az elmúlt évben is kb. 150 poszt került ki a blogra. Az elmúlt évben olvasottak közül három könyvről nem írtam: kettőről azért, mert nem ért annyit; egyről (Susan Sontag A szenvedés képei c. könyvéről) pedig azért, mert sokáig halogattam, aztán meg már úgy éreztem, nem tudnék úgy írni, hogy az méltó legyen a könyvhöz.
Azt nem tudom, a blog második évében hány komment érkezett, szerintem valamivel kevesebb, mint az elsőben.
Egyébként kb. két héten belül megjelenik a 300. poszt a blogon, s mivel ez az időpont ilyen közel van ehhez az évfordulós mega-egóposzthoz, arról nem fogok külön megemlékezni, maximum az adott bejegyzés utolsó soraiban.
Végül pár szó a jövőről: a blog egyelőre biztos marad ilyen, amilyen, mert most kívül és belül egyaránt tetszik. Tehát a következő évben sem fogok rovatokat indítani, nem fogok dizájnt váltani, és nem fogok másik szolgáltatóhoz költözni. Csak írok heti két-három posztot.
Én a terveim szerint még itt leszek egy darabig, és remélem, hogy ti, akik olvassátok a blogot, ezután is olvasni fogjátok, mert ezt a blogot nemcsak magamnak írom (arra elég lenne egy kockás füzet).
