Eddig az volt a tévképzetem, hogy Angela Cartert inkább csak az agyammal bírom, amolyan angol szakos módon – mint olyan írót, aki tökéletesen alkalmas arra, hogy bölcsészlányok a szimbólumokról, meg a metaforákról, meg az intertextualitásról, meg gender-kérdésekről…

Tavaly olvastam Angela Carter The Magic Toyshop című regényét, ami volt annyira jó, hogy kíváncsivá tegyen az írónő más műveire is, nem mellesleg pedig volt angol szakosként még most is a szívügyemnek érzem, hogy megismerjem a jelentős angol szerzők írásait, és elolvassam…