Még mielőtt belekezdek abba, amit valójában mondani akarok, valami mást mondok: köszönöm, hogy jó néhányan komolyan vettétek a kb. három hónappal ezelőtti kérdésemet/kérésemet, és megírtátok, hogy milyennek látjátok a blogot, ahogy mostanában van. Sokat jelentett a véleményetek – nyilván nem is kérdeztem volna semmit, ha nem érdekelt volna a válasz.

Azóta mindenesetre tovább fontolgattam a dolgokat, és mivel továbbra sem vagyok híve a szó-nélkül-eltűnésnek, úgy gondoltam, visszatérek a témához még egyszer, mivel időközben elkezdtem leépíteni a nyilvánosan-író énemet. Sőt, már régebben elkezdtem.

Az angol blogomat még valamikor novemberben abbahagytam – vagyis egyszerűen nem vettem többé a fáradságot-időt-akármit, hogy további posztokat fordítsak angolra, de ez persze e blog szempontjából nem jelentett sok mindent. (Nekem jelentett valamit.)

Aztán február vége felé, hosszas elmélkedések és magamban-drámázások után eljött az a pillanat is, amikor úgy döntöttem, hogy a még meglévő kötelezettségeim teljesítése után abbahagyom az ekultos ténykedésemet. (Az utolsó ekultos ajánlómat a héten írtam meg; majd valamikor itt is itt lesz.) Több mint három évig írtam az ekultra – ami hosszabb idő, mint amennyit eddig valaha eltöltöttem egy „igazi” munkahelyen. És az biztos, hogy az ekult igen jó közösség (és munkahely) volt – és épp ezért úgy gondoltam, jobb lesz rendesen megválni tőle, mint három év jó és bizalmi viszony után elkezdeni azzal játszani, amit mindig gondosan kerültem, ám aminek a közeledését már éreztem – elkezdeni halogatni, határidőket tologatni, mindenféle dolgokra hivatkozni, hogy már megint miért nem írtam-csináltam meg, amit ígértem. Nem lett volna szép dolog.

Szóval mostanra már csak ez a blog maradt – és egyértelmű, hogy ez maradt a végére, hiszen ez volt az első, amit elkezdtem, és mindig is úgy gondoltam, hogy ez lenne/lesz utolsó, amit abbahagyok.

Azt továbbra sem mondom (ki), hogy ezt itt abbahagyom. Inkább azt mondom, hogy visszatérek a kezdetekhez, amikor csak azt olvastam, amit tényleg olvasni akartam, és ezért mindenről szívesen írtam. A különbség csak annyi, hogy míg négy évvel ezelőtt simán elolvastam heti két-három könyvet, mostanában havi két-hármat olvasok el, vagy annyit sem. Úgyhogy a továbbiakban valószínűleg igen kevés poszt lesz itt, vagy még annál is kevesebb. De azok remélhetőleg igaziak lesznek, és élvezetesek – nekem is, meg nektek is.