Kathleen E. Woodiwiss: Shanna
Woodiwiss romantikus (?) regénye a 18. században játszódik, s a csodálatosan szép, önfejű, rettenthetetlen és nem mellesleg igen gazdag Shanna történetét meséli el. A lány apja lassan már unokákat szeretne, ám Shannának nem fűlik a foga ahhoz, hogy hozzámenjen valakihez, akit az apja szemel ki számára vagy aki csak a pénze miatt szeretné megkapni őt. Az apa megpróbál kedvezni Shannának, ezért felajánlja neki, hogy egy éven belül keressen magának megfelelő férjet – különben ő választ neki társat. A történet nyitányakor az egy év már majdnem letelt, ám Shanna még mindig nem lelt párra, ezért kétségbeesett lépésre szánja el magát: kiválaszt egy halálra ítélt rabot a börtönből, és látszatházasságra lép vele, hogy aztán hamarosan megözvegyüljön, és az apja további sürgetése nélkül élhesse tovább a szabad életét.
A férj, a vonzó és férfias Ruark azonban végül megmenekül a büntetésétől, és ettől kezdve az egyetlen célja, hogy az érdekházasságot valódivá tegye, s bebizonyítsa az öntelt, hiú és gyerekes viselkedésű Shannának, hogy méltó a kezére – Ruark ugyanis a találkozásuk pillanatában beleszeretett a lányba, s ezért mindennél fontosabb számára, hogy elnyerje Shanna szerelmét.
A regény innentől fogva a műfaji klisék hosszú sorozata, és nem kell túl tapasztalt olvasónak lenni ahhoz, hogy megsejtsük, mi várható a történetben: a gyönyörű és minden férfit megbabonázó Shanna először vonakodik engedni Ruarknak és megpróbálja elrejteni a testi vonzalmát, amelyet a férfi iránt érez. Ám nincs nő, aki sokáig képes volna ellenállni egy olyan férfias, erős és határozott férfinak, mint Ruark – s e szabály alól Shanna sem kivétel.
A történetet természetesen számos bonyodalom, ármány és félreértés tarkítja, de a regény lezárását illetően senkinek sem lehet egy szemernyi kétsége sem. Ugyanakkor úgy sejtem, az efféle romantikus regényeket nem a végkifejlet kedvéért olvassa az ember, sőt, a végkifejletnek szinte semmiféle jelentősége nincs, hiszen a lényeg úgyis mindig a hős és a hősnő közötti szexuális csatározásokban rejlik. A Shannában pedig nincs hiány ezekből a csatározásokból.
Ami ennek ellenére talán kiemeli a Shannát a hasonló romantikus-erotikus, lazán összekapcsolt szexjelenetekből álló történetek sorából, az az, hogy Woodiwiss fektet némi hangsúlyt a főszereplők érzelmi életére és fejlődésére, különösen arra, hogy az éretlen, butácska, naiv és idealista Shanna hogyan válik felnőtt nővé a Ruarkkal való kapcsolata folyományaként. (Bár megeshet, hogy az összes hasonló könyvben szerepel ilyesmi, és lehet, hogy az érzéki felnőtt nővé válás éppen olyan műfaji klisé, mint a letépett ruhák. Nem olvastam annyi könyvet ebből a műfajból ahhoz, hogy ezzel tisztában legyek. De hamarosan úgyis elolvasok még egy könyvet az írónőtől, és utána biztosan nagyobb rálátásom lesz a témára.)
És természetesen a „hangsúlyos lélekábrázolás” jelen esetben nem azt jelenti, hogy az írónő Dosztojevszkijt megszégyenítő mélységekbe ás a szereplők jellemében – ezt azonban vélhetően egyetlen olvasó sem várja el tőle.
