Erlend Loe: Doppler hazatér

dopplerhome.jpgÚgy rémlik (meg ha elolvasom, amit 7 éve írtam róla, akkor abból kiderül számomra is), a Dopplerben fiatalabb és naivabb koromban láttam mindenféle társadalomkritikai vonulatot, majd pedig megállapítottam, hogy persze, ott van az a kritika meg a dolgok megkérdőjelezése, meg ez a naivnak tetsző, de közben meg (ha úgy akarom nézni) eléggé kétségbeesett filózás azon, hogy: mégis hogyan élünk már és miért úgy, de mintha Loe se venné komolyan az egészet, ezért nekem se kell – inkább mulatok (a Doppler az egyik legszórakoztatóbb regény, amit valaha olvastam).

 

Most ezt a regényt elolvasva úgy tűnik nekem, a dolgok rosszabbra fordultak: már nem attól kell félni, hogy elcsesszük az életünket és valahogy elmulasztjuk a lényeget, ha gondolkodás nélkül fogyasztunk és dolgos-állampolgárkodunk és reggeltől estig csak okoskodunk, hanem olyasmiktől, mint a napviharok, meg az internet, meg a pornó – tehetünk bármit is bármelyik ellen? Ezek ellen hogyan lehet lázadni? Segít az bármit is, ha nem nézek pornót?

Nem nézek mondjuk, de ezzel nem járulok hozzá a szexipar felszámolásához – az én egyéni ízlésem meg morális megfontolásaim lófaszt nem változtatnak semmin. Olyan dolgok ezek, amelyek ellen mintha már nem lehetne egyénileg tenni semmit. És borzasztó elkeserítő, hogy így kell éreznünk, hogy az egyéni tetteknek nincs jelentősége, mert elég könnyű akkor eljutni oda, hogy ennyi erővel nézhetnék is pornót (meg csinálhatnék akármi mást is, amit gonosznak tartok), mert a döntéseim úgysem számítanak semmit.

 

Meg még itt ez az új Doppler-tapasztalat is, hogy ha egy városban élve nem azt csinálod, amit az ott élő összes többi ember, akkor nem egy vagány, jávorszarvasokkal haverkodó, a természettel harmóniában élő, polgári-engedetlen modern Henry David Thoreau lesz belőled, hanem csöves aki reggelre majdnem megfagy az utcán, miután előző este személyesen is átélte a kis gyufaáruslány szívfacsaró élményeit (Loe valami csudás parodista szerintem)

 

Mit mondjak, elég lehangoló.


Viszont Erlend Loe szerencsére megint nagyon vicces. Tényleg nagyon. Úgyhogy most megint arra gondolok, akkor ez is hátha olyan, mint a Doppler, és nem kell annyira komolyan venni. Csak közben tudom, hogy ez önáltatás.