EZ Basic: Memories of Spring
Az EZ Basic új EP-jét, sőt úgy általában az egész zenekart szinte előbb hallottam élőben, mint hogy „rendesen” (értsd: a stúdióalbumok néhány tucattól néhány százig terjedő számú meghallgatása) belemélyedtem volna a munkásságukba – a zenekar május eleji, debreceni koncertje előtti napon meghallgattam néhány dalt, ami arra pont elég volt, hogy eldöntsem, kíváncsi vagyok a koncertre, a számok figyelmesebb hallgatása viszont későbbre maradt. És bár szeretek az adott együttesből alaposan felkészülve elmenni egy koncertre, ezúttal mégsem bánom, hogy nem így történt, mert az EZ Basic nagyon szimpatikus, mindenféle erőltetett művészkedést nélkülöző, ugyanakkor odaadó élő előadásmódja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megkedveljem az együttes zenéjét.
A koncert apropója az idén áprilisban megjelent Memories of Spring című ötszámos EP volt – rövid lemez, de pont jó úgy, ahogy van, és az alig több mint negyedórányi zenét tartalmazó albumot végighallgatva semmi olyan hiányérzet nem marad bennem, amit egy újabb meghallgatással ne tudnék orvosolni. Ahogy ebből tán sejthető, a Memories of Spring dalai roppant fülbemászóak: olyan számok, amiket jó hallgatni (aztán jó újrahallgatni) s amik könnyedén elérik, hogy az ember kissé szomorkás-nosztalgikus hangulatba kerüljön tőlük, ugyanakkor nem süllyesztenek mélységes letargiába, mert ahhoz nagyon is dallamosak és táncolnivaló hangzásúak. (A sokszor meglehetősen ironikusnak ható nosztalgiahangulat természetesen nem véletlen, hiszen a lemez az énekes-gitáros, Szarvas Árpád saját bevallása szerint is a „régen minden jobb volt” és a retró jegyében született.)
A koncert apropója az idén áprilisban megjelent Memories of Spring című ötszámos EP volt – rövid lemez, de pont jó úgy, ahogy van, és az alig több mint negyedórányi zenét tartalmazó albumot végighallgatva semmi olyan hiányérzet nem marad bennem, amit egy újabb meghallgatással ne tudnék orvosolni. Ahogy ebből tán sejthető, a Memories of Spring dalai roppant fülbemászóak: olyan számok, amiket jó hallgatni (aztán jó újrahallgatni) s amik könnyedén elérik, hogy az ember kissé szomorkás-nosztalgikus hangulatba kerüljön tőlük, ugyanakkor nem süllyesztenek mélységes letargiába, mert ahhoz nagyon is dallamosak és táncolnivaló hangzásúak. (A sokszor meglehetősen ironikusnak ható nosztalgiahangulat természetesen nem véletlen, hiszen a lemez az énekes-gitáros, Szarvas Árpád saját bevallása szerint is a „régen minden jobb volt” és a retró jegyében született.)
Az albumnak különben nagyon jót tesz az újrahallgatás. Mivel meglehetősen egységes hangulat- és érzelemvilágú, és ráadásul igen rövid lemezről van szó, amit szinte még el sem indítunk, már vége is van, ezért az első, felületes hallgatás során könnyen előfordulhat, hogy észre sem vesszük, milyen érdekességeket rejtenek az egyes dalok, akár a zenében, akár a szövegekben – többszöri hallgatás után viszont számos érdekességre bukkanhatunk. Inkább szövegcentrikus zenehallgatóként én persze főleg a szövegekből kikerekedő történetekre figyeltem (a „Promising Boy” elveszett, de a cím szerint azért ígéretes fiújának története például nagyon érdekes). Emellett a dalszövegekben fel-felbukkanó popkulturális utalásokat is érdemes bogozgatni – például ha valaki véletlenül nem tudná (én például nem tudtam), annak érdemes utánanéznie és meghallgatnia, hogy milyen zenét játszott az angol énekesnő, Billie Davis, akinek a neve a lemeznyitó, „Victoire Scott” című dalban bukkan fel (a dal címe egyébként szintén egy énekesnő neve).
Korábban említettem, hogy örültem, hogy előbb hallottam az EZ Basicet koncerten, minthogy igazán megismertem volna a zenéjüket. Ennek az az oka, hogy mind a Memories of Springen, mind a korábbi albumokon néha kicsit zárkózottnak érzem a zenészeket, és az ilyesmi engem is eltávolít a zenétől. Egy koncerten viszont eltűnik ez a távolság, s bár a zenekar tagjaitól – az általam látott koncert alapján legalábbis – meglehetősen távol állnak a látványos színpadi attrakciók és a zenészek nem hergelik szándékosan a közönséget, ugyanakkor nem is zárkózottak annyira, hogy az zavaró legyen. A koncert után pedig már a lemezen sem tűnik annyira távolságtartónak az előadásmód. Tehát ha valaki csupán a stúdiófelvétel hallgatása után nem kedveli meg az albumot, annak érdemes lehet megnéznie egy koncertet, és utána újrahallgatni a Memories of Springet – könnyen lehet, eltűnnek az esetleges kételyei.
