Huszár Ágnes: A nő terei
.jpg)
(Jó sok hete tologatom már ezt az ártatlan kis posztot ide-oda az adminfelületen, és most is inkább csak azért rakom ki, mert unom már a címét nézegetni. A csúszás oka az, hogy miután ez a könyvajánló megjelent az Ekultúrán, néhány tudós(nak tűnő) személy meglehetősen személyeskedő stílusban biztosított arról, hogy teljesen hülye vagyok, és javasolták, hogy lehetőleg ne írjak inkább tudományos könyvekről, mert azzal csak magamat égetem. Bevallom, igencsak rosszul érintett a dolog - nincs valami vastag bőröm, és bár a jóindulatú kritikát szívesen fogadom, a személyeskedést nem annyira, úgyhogy látni se volt kedvem ezt a roppant indulatokat kiváltó írást, nemhogy még ide is kitenni. Mostanra viszont erőt vettem magamon, meg hát nem szeretném az itteni olvasóimat megfosztani egyetlen írásom élvezetétől sem, úgyhogy kiteszem ezt a bejegyzést.)
Nem kell ahhoz elvakult feministának lenni, hogy észrevegyük, a genderkérdések mindenütt jelen vannak – pontosabban, jóformán mindent meg lehet közelíteni a társadalmi nemek szempontjából is: a műalkotásokat, a közélet és a politika eseményeit, a szórakoztatóipari termékeket, a nyelvet, a munkahelyi és a párkapcsolatokat, vagy akár az olyasféle absztrakt fogalmakat is, mint amilyen egy város vagy egy nép. S Huszár Ágnes tanulmánykötete ebből a szempontból remek: a legváltozatosabb témákat elemzi gendertudatos módon, és megmutatja, hogy az efféle elemzéseknek és értelmezéseknek valóban van létjogosultságuk.
A kötet négy nagy egységre oszlik. Az első részben irodalmi és filmművészeti alkotások elemzését olvashatjuk. Külön tanulmány foglalkozik például a leszbikus coming-out regényekkel vagy éppen Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című filmjével. A második rész a „hatalom terének egy árnyékos zugában” tevékenykedő nőkről szól. Ebben a fejezetben tanulmányokat olvashatunk például a magyar katonanők, női lelkészek és női politikusok közéletben betöltött szerepéről, illetve munkakörülményeiről. A harmadik rész a női testtel mint projekciós felülettel foglalkozik, s az itt összegyűjtött írások többek között a városok nőként való megjelenítéséről vagy éppen a női testről mint nemzetmetaforáról szólnak. A negyedik nagy egységben pedig Huszár Ágnes recenzióit olvashatjuk olyan könyvekről és magazinokról, amelyek több-kevesebb relevanciával bírnak a gender studies szempontjából: sok egyéb mellett találhatunk itt méltatást az Emma című német feminista magazinról, vagy éppen Kiss Tibor Noé Inkognitó című regényéről.
Huszár Ágnes könyve az első tanulmánytól az utolsóig roppant izgalmas. Még az első pillantásra kevésbé érdekesnek tűnő témákat is vonzóvá teszi az érthető, olvasmányos előadásmód, valamint az, hogy a kiadó szándékának megfelelően a kötet valóban nagyon szép könyv, olyan, amelyet jó kézbe venni és nézegetni. Az olvasmányossághoz az is hozzájárul, hogy a kötetben található írások jó része korábban már megjelent különböző folyóiratokban, s ez természetesen kihatással van a tanulmányok terjedelmére: a kötetben közölt írások általában nem haladják meg a tíz-húsz oldalt, és sok olyan írás is akad (különösen a recenziók), amelyek alig néhány oldal terjedelműek.
A terjedelem viszont kihatással van a tanulmányok mélységére és minőségére. Két példát említenék. Az egyik, már említett írásban Huszár Ágnes Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című filmjét hasonlítja össze az alapjául szolgáló irodalmi művel. A szerző módszeresen végigveszi a két mű között fennálló különbségeket. Sok egyéb mellett megállapítja például, hogy míg a novellában a női főszereplő sosem mozdul ki otthonról, addig a filmben kétszer is láthatjuk őt a hagyományosan női térnek számító otthon falain kívül, ez pedig azt jelzi, hogy a filmben a nő szerepe hangsúlyosabb és kevésbé passzív. Ez az állítás (a tanulmány sok más állításához hasonlóan) önmagában kétségkívül igaz, s a film és a novella összehasonlító elemzése végig érdekes, ugyanakkor én hiányolom a tanulmányból a kitekintést, a következtetések levonását.
Valami hasonló történik abban a tanulmányban, amely két női magazin (a Nők lapja és a Cosmopolitan) által alkalmazott manipulációs stratégiákról szól. Huszár részletekbe menően elemzi, hogy miben tér el a két magazin meggyőzési és az olvasók bevonását célzó stratégiája egymástól, s az összehasonlítás maga igazán okos és érdekes, ám Huszár itt is adós marad azzal, hogy megfogalmazza a következtetéseket, amelyek az elemzéséből adódhatnának.
Mindezek alapján azt gondolom, Huszár Ágnes könyve elsősorban azon olvasók érdeklődésére tarthat számot, akik pusztán kedvtelésből vagy érdeklődésből foglalkoznak a gender studies kérdéseivel. Ezt jelzi az is, hogy a kiadó láthatóan mindent elkövetett azért, hogy a könyvet öröm legyen kézbe venni: a kötet szép, könnyen olvasható és a szövegeket illusztráló festmények valóban vonzzák az olvasó tekintetét. A Nő terei tehát egyszerre szép és érdekes, és azt a (szerintem fontos) funkciót remekül betölti, hogy a gender studiest mint mindenütt jelen lévő, mindenütt alkalmazható, izgalmas és sokoldalú tudományt mutatja be – kedvcsinálónak és bevezető olvasmánynak tehát tökéletes.
