Jó rég nem olvastam már Boris Viantól, nem tudom, miért, hiszen a Tajtékos napok az egyik örökös kedvenc szép-szerelmes-tragikus történetem, és arra az egy-két másik könyvére is, amit még tizenévesen olvastam, szívesen emlékszem vissza. Egyébként gyakran vannak félelmeim…

A könyv központi kérdése, hogy vajon lehet-e (szabad-e) mindenből történetet, fikciót csinálni. Én azt gondolom, szabad. Természetesen kell hozzá jó ízlés és némi tapintat (de nem kényeskedés). Yann Martel eddig magyarul megjelent műveit ismerve azt hiszem, az író mindkettővel…