Jó rég nem olvastam már Boris Viantól, nem tudom, miért, hiszen a Tajtékos napok az egyik örökös kedvenc szép-szerelmes-tragikus történetem, és arra az egy-két másik könyvére is, amit még tizenévesen olvastam, szívesen emlékszem vissza. Egyébként gyakran vannak félelmeim…