Kjell Askildsen második magyarul megjelent kötetét olvasva ismét megbizonyosodtam arról, ami már a Thesszaloniki kutyák című könyvét olvasva is egyértelmű volt: a norvég író a végletesen minimalista, minden mellébeszéléstől és „fölösleges” információtól mentes…
Ez a könyv a hátsó borító szerint olyan „melegirodalom”, aminek a besorolásából nyugodtan elhagyható a „meleg” szó – s ez végül is igaz, viszont egy röpke eszmecsere során poggi felvetette, hogy ha a szó elhagyható, akkor tulajdonképpen minek mondani egyáltalán. Érdekes…
Az Amerikai szépség attól fogva a kedvenc filmem, hogy először láttam 2000-ben. Az elmúlt 12 évben legalább huszonötször láttam már – az évi „rendes” egy vagy két újranézés mellett akkor is mindig ezt a filmet veszem elő, amikor különösen rosszul érzem magam. Nem mintha…