Edith Whartonhoz eddig annyi közöm volt, hogy olvastam tőle kétszer az Ártatlanság korát, és már épp azon voltam, hogy elolvasom harmadszor is, amikor az a meglepő gondolatom támadt, hogy talán elolvashatnám valamelyik másik könyvét is, nemcsak mindig ugyanazt. Ez nem is volt rossz…

Általában azokat a könyveket olvasom újra, amelyek elsőre is maradandó nyomot hagytak bennem, s amelyeket újra át akarok élni, de persze akadnak kivételek.   Egyrészt vannak olyan regények, amelyek lassan engednek közel magukhoz, de én nem adom fel, és mindenképpen a végükre…