Samuel P. Huntington: Kik vagyunk mi? - Az amerikai nemzeti identitás dilemmái - Who Are We? - The Challenges to America's National Identity
Már majdnem két hónapja, hogy befejeztem ezt a könyvet, és mivel majdnem olyan gyorsan felejtek, mint ahogy olvasok, erről a könyvről már nem tudok olyan részletesen írni, mint ahogy akkor tettem volna, ha egy-két nappal a könyv elolvasása után megírom a posztot, mint ahogy normális esetben szoktam. Viszont nem akarom a blogon említés nélkül hagyni ezt a könyvet, mert igazán jó és informatív olvasmány volt, olyan könyv, amit szívesen ajánlanék első olvasmánynak mindenkinek, akit érdekelnek az alcímben foglalt témák: az amerikaiság, a nemzeti identitás, meg az ezekkel kapcsolatos kérdések. (Utána meg a könyvben foglalt ismeretekkel felvértezve lehet további könyveket keresni a témáról, már csak azért is, hogy ne csak egyoldalú tájékoztatásban legyen részünk.)
A könyv négy nagy részből áll. Az első részben a nemzeti és egyéb identitások kérdéseit járja körül Huntington, nemcsak amerikai kontextusban, hanem általánosságban. Ír arról, hogy milyen elemei vannak egy ember identitásának, miből áll össze egy nemzet identitása, hogy milyen összefüggések vannak az egyéni és a nemzeti identitások között és hogy mitől függ, hogy éppen melyik az erősebb.
Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban mindjárt a könyv első oldalán kapunk egy érdekes példát: a szerző megemlít egy bizonyos bostoni utcát, ahol szeptember 11. előtt mindössze egyetlen épületen (az italbolt) lengett az amerikai zászló, ám a terrortámadás után két héttel már 17 házon. Ez persze csak egy véletlenszerű és nem éppen a legtudományosabb érvényű példa a szerzőtől, mégis érzékelteti a könyv első részének a „tanulságát”: vagyis azt, hogy a nemzeti identitás általában akkor lesz hirtelen fontos az embereknek, amikor veszély fenyegeti a nemzetüket, mert békeidőben az identitás más tényezői (a vallás, a szexuális vagy politikai preferenciák, a család stb.) a fontosabbak abban, hogy egy ember hogyan határozza meg önmagát. S mivel az amerikaiak nemzeti identitásának legfontosabb jelképe az amerikai zászló, nem csoda, hogy Huntington rögtön egy zászlós példával kezdi a könyvét.
A könyv második részében konkrétan az az amerikai identitásról és az amerikai értékekről van szó, amelyek évszázadokon keresztül meghatározták, hogy mi (vagy ki) az amerikai. Hogy melyek ezek, azt csak címszavakban és a teljesség igénye nélkül említem: pl. a protestáns munkaerkölcs, az individualizmus, az angolszász kultúra és a vallásosság.
A könyv harmadik része az amerikai identitással kapcsolatos dilemmákkal foglalkozik és azokat a kihívásokat elemzi, amelyek az amerikaiságot mostanában érik. Ezek közül szintén csak egyet említek: a megállíthatatlannak tetsző latin-amerikai és mexikói bevándorlást, ami több okból is problematikus: egyrészt persze azért, mert a mexikói bevándorlás nagy része illegális, másrészt pedig azért, mert a jelenkori spanyol nyelvű bevándorlók az első olyan bevándorlócsoport az USA történetében, amelynek tagjai nem feltétlenül akarnak megtanulni angolul. Ez pedig azért fontos, mert az angol nyelv mindig is az USA egyik legerősebb kötőanyaga volt és az, hogy az ország tekintélyes részén az angol egyre inkább háttérbe szorul a spanyol mögött, azzal fenyeget, hogy az ország a nyelvi határok mentén kettészakad.
A könyv utolsó része azzal foglalkozik, hogy az amerikai nemzeti identitást ért „támadások” milyen eszközökkel kezelhetők és felvázolja, hogy milyen lehetőségei vannak Amerikának arra, hogy Amerika maradjon.
A roppant izgalmas és részletekbe menő eszmefuttatások mellett Huntington rengeteg adatot is közöl – s ezzel engem rögtön megvett magának, hiszen én valaha bölcsész voltam, ezért természetes, hogy mindig is lenyűgöztek a látványos grafikonok, statisztikák és mindenféle számok. És ebben a könyvben igazán nincs hiány számokból: megtudjuk például, hogy egy adott időszakban a különböző országokból származó bevándorlók hány százaléka élt segélyen; hogy az amerikaiak hány százaléka hisz Istenben; vagy hogy milyen összefüggés van aközött, hogy az ember hisz-e Istenben és hogy mennyire büszke az országára. (A rengeteg adat mellett egyébként a könyv részletességét talán az is jelzi, hogy az 570 oldal szöveghez egy kb. 80 oldalas bibliográfia tartozik.)
Ennek ellenére egyébként a könyv meglepően könnyen olvasható. Nem tudom, ki lehetett a célközönség, de nekem átlagos érdeklődőként semmi gondom nem volt a szöveg megemésztésével.
További előny, hogy a könyv szerintem meglehetősen objektív és optimista. Nem éreztem pl. úgy, hogy a szerző paranoid lenne és túlságosan fenyegetve érezné a hazáját, és nem sugall mondjuk olyasmiket, hogy a mexikói bevándorlás problémáját azzal lehetne megoldani, hogy az USA egy 3000 kilométer hosszú, 5 méter magas szögesdrótkerítést húz a mexikói – amerikai határon. A könyvében elemzett kérdéseket Huntington valóban kihívásoknak kezeli, amelyekkel szembe kell nézni, s tisztában van azzal, hogy ez nem lesz feltétlenül könnyű – viszont van annyira magabiztos, hogy bízzon abban, az USA ezeknek a kihívásoknak is meg fog felelni, mint ahogy az összes eddiginek is megfelelt a történelme során. (Nem biztos persze, hogy mindig a legjobb módon. De azért minden csúnya ügye és megkérdőjelezhető döntése ellenére nekem még mindig úgy tűnik innen messziről, hogy Amerika egyike a legjobb országoknak. És remélhetőleg ezután is az marad.)
