Piotr Kłodkowski: A Kelet csodálatos zamata

Bár olvastam már néhány indiai vagy éppen japán regényt, nem vagyok a Kelet megszállott rajongója, nem vonz különösebben egyik ősi keleti kultúra sem, s azt sem érzem, hogy egyszer feltétlenül el kell látogatnom a Távol-Keletre, vagy minimum valamelyik arab országba, hogy megtaláljam az életem értelmét. Ezért némi kétkedéssel fogadtam ezt a könyvet – a címe nem sok jót ígért az én európai agyamnak és érdeklődésemnek, s félig-meddig arra számítottam, hogy jó sok miszticizmussal és elfogultsággal fűszerezett beszámolókat olvashatok majd a Kelet varázslatosan rejtélyes és felfoghatatlanul bonyolult kultúrájáról és civilizációjáról.
 
Mostanában viszont az általam nagy adag szkepszissel megközelített könyvekről elég gyakran kiderül, hogy sokkal jobbak, mint ahogy azt elképzeltem, s a Kelet csodálatos zamata esetében is ez történt. A szerző szeretettel és érdeklődéssel, ugyanakkor nem automatikus rajongással, hanem nekem nagyon szimpatikus racionalitással közelíti meg a témáit, úgyhogy egy-két írás elolvasása után már kíváncsi lettem a többire is.
 
A kötet egy kivételtől eltekintve rövid, maximum négy-öt oldalas írásokat tartalmaz, amelyek egy-egy arab vagy távol-keleti ország valamely kulturális, vallási, történelmi vagy társadalmi jellegzetességét tárgyalják, vagy időnként több országot hasonlítanak össze egy bizonyos szempontból. Sok ország felbukkan egy-egy írásban (pl. Korea, Nepál vagy Egyiptom), ám a szerző valószínűleg Indiát, Iránt és Kínát ismeri (vagy szereti) a legjobban, mert ezekről az országokról akár négy-öt cikk is szól, mind más-más témáról és szemszögből.
 
Sok egyéb mellett olvashatunk például a teheráni bazárról, ami város a városban, s ahol a kereskedők a saját becsületkódexüket követve üzletelnek, s európai szemmel nézve megdöbbentő bizalmat tanúsítanak a vevőik iránt: a szerző elmeséli, hogy egy ízben szőnyeget készült vásárolni, ám nem volt nála elég pénz, mire az árus először azt ajánlotta föl neki, hogy vigye el a neki tetsző szőnyeget a hotelszobájába, s ráér pár nap múlva fizetni, majd azt, hogy a kiszemelt szőnyeget akár Lengyelországba is magával viheti, s majd átutalja az árát, ha otthon lesz.
 
Az efféle rendkívül pozitív élményeket viszont ellensúlyozzák a más helyeken tapasztalt nehézségek, vagy éppen az idegenségérzet vagy akár undor, amely egy-egy „barbár” keleti szokás láttán elfogja az európai embert.
 
Szerintem a könyv értéke pont abban rejlik, hogy a szerző meri vállalni a saját negatív érzéseit és előítéleteit is, s a nyugodtabb, keleti életszemlélet és a számos értékes hagyomány jogos dicsérete mellett azt is bevallja, hogy őt mint nyugati embert például igenis undorral töltötte el, amikor egy kínai munkatársáról kiderült, hogy szereti a kutyahúst; vagy éppen elárulja, hogy gyanakodott és terrorveszélytől tartott, amikor egyszer egy arab férfi ült mellette a repülőn.
 
Természetesen az aggályok hangoztatása nem öncélú. A szerző minden alkalmat megragad arra, hogy általánosabb irányba vigye el az egyes írásokat, s gyakran az egész emberiséget s az egyes kultúrák mai és jövőbeli kapcsolatát taglaló elmélkedésekké növeli a néha csak apróságokról szóló írásait – ezekhez az elmélkedésékhez pedig mind a pozitív, mind a negatív tapasztalatait, mind pedig az előítéleteit felhasználja példaként.
 
A kötet írásai egyébként eredetileg egy folyóiratban jelentek meg, s ez látszik is rajtuk: egyrészt a cikkek (a Kambodzsa 20. századi történelméről szóló darabot kivéve) nem lépik túl az egy kávé mellett kényelmesen befogadható terjedelmet, másrészt pedig tipikusan figyelemfelkeltő magazincikk-jellegük van: a felvezetést konkrét példák követik, majd következik a szerző elmélkedése, s a cikk gyakran az aktuális téma továbbgondolására ösztönző költői kérdéssel zárul. Kétségtelen, hogy van az írásokban némi didaktikus jelleg, de nem zavaró mértékben, az az engem roppantmód idegesítő miszticizmus pedig, amitől tartottam, szerencsére hiányzik belőlük, úgyhogy összességében ez a könyv igen érdekes, elgondolkodtató és tanulságos olvasmánynak bizonyult.
 
Köszönet a kellemes meglepetésért a Typotex Kiadónak és Balagesh-nak.