Az elmúlt két év morgolódásai (itt és itt) után végre megint nagyjából elégedett vagyok.Persze eleve sejtettem (reméltem), hogy ez jobb lesz (nekem), mint az előző két kötet, mert ezt Jennifer Egan szerkesztette-válogatta, akinek a könyvei véletlenül eléggé bejönnek nekem,…
Nem tudom, én leszek-e egyre szkeptikusabb, ahogy telnek az évek, vagy ez az antológia lesz egyre ugyanolyanabb – nem rosszabb. Csak épp tök-kiszámítható. Visszatekintésképpen (meg mert szeretek magamra linkelni): a 2011-es kötetről igen lelkesen írtam. A 2012-esről már kevésbé…
Bár az Első 21 novella nem éppen figyelemfelkeltő cím, Kelemen Zoltán kötetének címe – és a könyv külső megjelenése – mégis sok mindent elárul, és sok mindent sejteni enged. Első pillantásra tudható például az, hogy a szerző bizonyára igen fiatal (tényleg az); meg az,…
Egyszer régen láttam a moziban a Tótumfaktum c. filmet, ami Bukowskiról szólt, s amiből mindössze arra emlékszem, hogy a főszereplője egy alkesz fazon, aki azzal tölti az idejét, hogy alkeszkodik, meg nőzik, meg közben ír. Az a film nem válto(zta)tta meg alapjaiban a világomat, de…
Éppen a Best American Short Stories 2013-as kötetét olvasom, aminek a bevezetőjében az elbeszélői hang fontosságáról ír a szerkesztő, és kifejti, hogy egyetlen novellát sem válogatott be a gyűjteménybe pusztán a történet miatt, hanem mindenhol a különleges, ellenállhatatlan…
Pont egy novellányi időm és kedvem volt, amikor ezt olvastam, de az, hogy miért ezt választottam az összes, számomra hozzáférhető novella közül, leginkább annak tudható be, hogy épp ez volt az első novella a New Yorkeren, amit nem csupán az előfizetők olvashattak. Jó, még a…
Jó sokáig tartott, mire ennek a könyvnek a végére értem, ami persze nem Kelly Link hibája, egyszerűen csak volt most néhány hét, amikor nehezen tudtam egyszerre három másodpercnél tovább odafigyelni egy könyvre, úgyhogy inkább nem is erőltettem a dolgot. Az első novellát még…
Az Előre, égiek egy novelláskötet, de az itt olvasható szövegek nem annyira hagyományos novellák, inkább lírai vagy épp nagyon szenvedélyes, túlfűtött, életvággyal és -szeretettel teli elmélkedések-leírások, amelyeket egy adott helyzet, nap, város, esemény, utazás inspirál.…
F. Scott Fitzgerald lazán összekapcsolódó történeteinek főszereplője Pat Hobby, aki már régi motoros a filmiparban. Egész pontosan: Pat Hobby egy 49 éves, alkoholista, lecsúszott forgatókönyvíró, aki már időtlen idők óta nem ír semmit, legfeljebb kicseréli az „igen” szót…
Nagyon régóta szerettem volna újraolvasni ezt a novellát (először még angol szakos koromban olvastam, úgy nyolc évvel ezelőtt, és akkor teljesen elhűltem és kikészültem tőle, majd pedig írtam róla egy jó hosszú esszét), de sokáig sehol nem találtam. Aztán végül a kezembe…