Könyv, egó, entrópia


2019.júl.23.
Írta: entropic Szólj hozzá!

Jennifer Johnston: The Illusionist

Gondolom, kívülről könnyű okosnak lenni, de: abban a pillanatban, hogy a főszereplő Stella figyelmét úgy vonja magára a vonaton a későbbi nemezise, hogy kiveszi a könyvét a kezéből és elkezd neki okoskodni, hogy a sok olvasás rontja a látását, azonnal menekülhetnék tört rám és nagyon akartam, hogy…

Tovább

David Sheff: Csodálatos fiú - Beautiful Boy

Szokás szerint megint nem azon gondolkodtam legtöbbet e könyvet olvasva, amin kellett volna (mármint a konkrét témáján – hogy milyen az egy apa szemszögéből, amikor a szuperokos, csudás és fantasztikus fia hirtelen [?] drogfüggő lesz, majd évekig a rehab-józanság-visszaesés útjait járja), hanem…

Tovább

Michel Faber: A felszín alatt - Under the Skin

Mint minden ember, én is a saját tudatom junkie-ja vagyok, meg más emberek tudatának junkie-ja is. De na, nem milyen jó például, hogy más emberek tudata létrehoz mondjuk olyasmiket, mint a Pulp, a Portishead, meg a Björk? (Vagy mint ez a regény.) Ez engem akkor is lenyűgöz, ha az idegen (emberi)…

Tovább

Mark Z. Danielewski: The Fifty Year Sword

Gondolom, a House of Leaves-t is lehetne alkalmasint vádolni azzal, hogy meta-maszturbáló bölcsészkedés, de nem vádolom azzal, mert a House of Leaves esetében (bármennyit is értek vagy nem értek belőle) végül mindig úgy érzem, hogy semmi nem öncélú: se a hatmillió lábjegyzet, se a labirintus, se a…

Tovább

Paolo Bacigalupi: Pump Six and Other Stories

Legkedvencebb kollégámmal mostanában épp a saját irodalmi ízlésünket próbáljuk a másikra erőltetni közös megegyezés és érdeklődés-kifejezés alapján szélesíteni kívánjuk egymás látókörét, vagy ilyesmi (mert ő főleg a sci-fi/fantasy-vonal ismerője, én meg főleg nem), szóval boldogan ajánlgatunk…

Tovább

Paul Bowles: Oltalmazó ég - The Sheltering Sky

Olyan ez, mint egy melankolikus-dekadens Hemingway- (konkrétan a Fiesta) vagy Fitzgerald-regény (főleg az Éj szelíd trónján), egy generációval később és pont annyival kegyetlenebbül, kiábrándultabban, végzetesebben, egzisztencialista-rettegősebben. Mindenesetre itt is gazdag és dekadens amerikaiak…

Tovább

Novalyne Price Ellis: One Who Walked Alone - Robert E. Howard: The Final Years

Legkedvencebb kollégám adta ezt a könyvet szülinapomra, és eleinte voltak némi halvány kétségeim, hogy vajon miért gondolta, hogy ez jó ajándék lesz nekem, merthogy én semmilyen körökben nem vagyok híres arról, hogy sok Conan-történetet olvasok, és valami foszlányos emlékeket leszámítva szerintem…

Tovább

M. J. Nicholls: The 1002nd Book to Read Before You Die

Mondhatnám, hogy M. J. Nicholls könyve a posztmodern önreflexív metafikció vadiúj szintje, de úgy rémlik, írtam már ilyet több más könyvről is (persze mindig van vadiújabb szint, az én szókincsem meg véges), meg néha már hányok a posztmodern, önreflexív és metafikció szavaktól, és nincs kedvem…

Tovább