Könyv, egó, entrópia


2017.jún.30.
Írta: entropic Szólj hozzá!

Catherine Theis: Medea

Amikor először olvastam el ezt a drámát pár hónapja, nem tudtam mit kezdeni vele. Kicsit később újraolvastam, és akkor már tudtam mit kezdeni vele (pedig nem öltem meg időközben egyetlen férjemet vagy gyermekemet se). Mitológiai ismereteim igen sok kívánnivalót hagynak maguk után, ami egy kicsit…

Tovább

Mike Kleine: The Mystery of the Seventeen Pilot Fish

Nem vagyok valami elkötelezett életmű-olvasó, kevés íróval kapcsolatban érzek úgy, hogy muszáj tőle mindent elolvasnom, és még ha úgy is érzek, nem szoktam elsietni a dolgot. Néha azért, mert ha valakinek kevés könyvből áll az életműve (mint mondjuk kedvenc poszt-posztmodern istennőmnek, Jennifer…

Tovább

Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés - Vallomások a beat nemzedékről

Amikor olvasni kezdtem, gúnyosan és némi sajnálkozással mosolyogtam azokon a square kommentátorokon, akik a kötet elején lévő tanulmányokban nem átallanak olyanokat mondani a beatekről, mint pl. hogy: teljes sületlenség, amit csinálnak, nincs az írásaiknak se formája, se íve, se szerkezete, se…

Tovább

Sam Shepard: Az elásott gyermek - Buried Child

Sam Shepard drámáiban, már azokban, amiket ismerek, visszatérő téma a családi örökség/átok kérdése, és a fejlődés lehetetlensége. Shepard világában a család valami olyasmi, amiből nincs menekvés, ami mindig visszahúz, és ahol nincs lehetőség változásra és változtatásra, csak ugyanazok a minták…

Tovább