Amikor először olvastam el ezt a drámát pár hónapja, nem tudtam mit kezdeni vele. Kicsit később újraolvastam, és akkor már tudtam mit kezdeni vele (pedig nem öltem meg időközben egyetlen férjemet vagy gyermekemet se). Mitológiai ismereteim igen sok kívánnivalót hagynak maguk után, ami egy kicsit…

Dalton Day drámája/drámai jellegű irodalmi alkotása 41 egyfelvonásos darabból áll. Ezek annyira egyfelvonásosak, amennyire csak egy darab az lehet – drámai minimalizmus, mondjuk. És még az is lehet, hogy itt az act szó abból, hogy one-act, nem is arra utal, hogy a darab egyetlen felvonásból, hanem…

Nem vagyok valami elkötelezett életmű-olvasó, kevés íróval kapcsolatban érzek úgy, hogy muszáj tőle mindent elolvasnom, és még ha úgy is érzek, nem szoktam elsietni a dolgot. Néha azért, mert ha valakinek kevés könyvből áll az életműve (mint mondjuk kedvenc poszt-posztmodern istennőmnek, Jennifer…

Amikor olvasni kezdtem, gúnyosan és némi sajnálkozással mosolyogtam azokon a square kommentátorokon, akik a kötet elején lévő tanulmányokban nem átallanak olyanokat mondani a beatekről, mint pl. hogy: teljes sületlenség, amit csinálnak, nincs az írásaiknak se formája, se íve, se szerkezete, se…

Sam Shepard drámáiban, már azokban, amiket ismerek, visszatérő téma a családi örökség/átok kérdése, és a fejlődés lehetetlensége. Shepard világában a család valami olyasmi, amiből nincs menekvés, ami mindig visszahúz, és ahol nincs lehetőség változásra és változtatásra, csak ugyanazok a minták…

Mindig szerettem volna úgy olvasni egyszer ezt a drámát, ahogy most olvastam – elmenni az állatkertbe, és ott újraolvasni, hogy hazatérve elmondhassam (-gondolhassam): MISTER, I'VE BEEN TO THE ZOO.Szerintem valahányszor drámákról írok (ami mondjuk nem fordul elő túl sűrűn),…

Lanford Wilson modern drámája a New York-i kreatív/művészvilágban játszódik. A szereplők: egy táncos, egy forgatókönyvíró, egy reklámszakember – meg egy agresszívnak tűnő, maffiózó-szerű étteremvezető, aki sehogy nem illik a képbe. A dráma azzal indul, hogy Robbie, a meleg…

Angol szakos koromban jártam egy szemináriumra, ahol David Mamet és Sam Shepard drámáit olvastuk. Nagyon kedvelem mindkét drámaírót, de ezt a darabot még nem ismertem, és kissé meg is lepődtem most, mert a Mamet-drámákban, amiket eddig láttam vagy olvastam, szokott humor is lenni. A…

Egy kicsit gyanús nekem, amikor egy mindössze harmincöt oldalas színműhöz két oldal szerzői instrukció tartozik – valahogy aránytalannak érzem, meg persze egyébként is jobban szeretem az olyan drámákat, amelyeknek az elején mondjuk annyi áll: „Szereplők: Jack, Tom, Claire.…

Craig Lucas színműve Hollywoodban játszódik, a 90-es évek közepén. A szereplők: egy meleg forgatókönyvíró (Robert), egy biszexuális producer (Jeffrey) és a felesége (Elaine), illetve Robert pszichiátere.Elsőre úgy tűnik, a dráma valamiféle szatirikus Hollywood/Amerika-kritika, a…