már
23

Nem olvastam eddig soha olyan regényt, ami abban a városban játszódik, ahol éppen lakom, s aminek a főszereplője egy olyan épület, amiben/ahol én is jártam, s ami mindössze 20 perc gyaloglásra van tőlem. Úgyhogy most egészen más – konkrét – jelentést kapott az a kifejezés,…

már
15

A könyv magyar címét érdemes elfelejteni, mert igencsak félrevezető – bár Caitlin Morannál keresetlenebb, „férfiasan” szókimondóbb/trágárabb feminista nővel még nem találkoztam eddig, ez a könyv még véletlenül sem arról szól, hogy hogyan legyünk kemény-macsó nők. És…

feb
15

Bob Nelson könyve a kedvenc fajta non-fictionöm: semmi olyat nem mond, amit eddig ne tudtam volna, viszont remekül összefoglalja mindazt, amit eddig is tudtam. És ezt valóban nem kritikának szánom – igen hasznos néha, amikor valaki más rendszerbe foglalja az összevissza-elméleteimet...

feb
9

Azt hiszem, Martin Amis a magamfajta hülyéskedős bölcsészlányok Michel Houllebecq -je. Ugyanarról ír, ugyanolyan posztmodernkedősen, amiről és ahogyan Houellebecq (pusztul a világ; az érzelmeknek és a „normális” emberi kapcsolatoknak leáldozott, és az egyetlen lehetséges...

jan
11

Elég sokáig tartogattam ezt a regényt, mire végre elolvastam. Egyrészt nem akartam túl gyorsan végezni Eugenides eddigi életművével (vagyis három regénnyel), mert bármennyire is szeretek újraolvasni, és bármennyire is gyorsan felejtek (ami azzal jár, hogy néhány hónap vagy év...

jan
3

Már egy ideje nagyon vágytam egy kis Stephen Kingre (újra), mert az utóbbi időben alig olvasok, amit meg olvasok, az többnyire mindenféle okos könyv – olyanok, mint amilyenek a Tortúra-beli regényíró, Paul Sheldon nem-Misery-regényei. Jók, persze, az okos könyvek is (meg...

nov
11

A magam módján én is olyan vagyok, mint ennek a könyvnek a narrátora, Alex, aki szeret mindennek utánanézni (legalább háromszor), mindig az adott helyzethez leginkább illő szavakat akarja használni (ami nem mindig sikerül neki), és ha olyan helyre utazik, ahol még sosem járt, akkor...

okt
27

Éppen a Best American Short Stories 2013-as kötetét olvasom, aminek a bevezetőjében az elbeszélői hang fontosságáról ír a szerkesztő, és kifejti, hogy egyetlen novellát sem válogatott be a gyűjteménybe pusztán a történet miatt, hanem mindenhol a különleges, ellenállhatatlan...

okt
20

Három és fél évvel ezelőtt már írtam egyszer erről a könyvről, de az a posztom így utólag elég lélektelennek és hűvösnek tűnik, valószínűleg azért, mert a legutóbbi, pár hónappal ezelőtti újraolvasás különösen jól sikerült, és most már nemcsak nagyon szeretem...

sze
15

Ha azt mondom Shirley Jackson klasszikus horrortörténetére, hogy „hátborzongató” vagy „vérfagyasztó”, azzal meg sem közelítem a valódi hatását. Ez a regény annyira dermesztő, hogy attól a szívem is jeges lesz. Pedig a Haunting of Hill House nem éppen egy „hagyományos”...