Csak szavaink vannak. Words are all we have, mondta állítólag valahol Samuel Beckett, de nem tudom, hol mondta és milyen kontextusban. Mindenesetre egyetértek vele, mert többnyire én is elég nagy szómániás vagyok.

Meg Ali Smith is az. Néha ugyan egy kicsit az agyamra megy (annyira nem vagyok oda a szójátékokért, mint ő), de többnyire inkább csodálattal és áhítattal nézem (és tapasztalom), amit a szavakkal csinál.

Mint mondjuk akkor, amikor felébredek reggel, és hirtelen rájövök arra, hogy mi a kapcsolat a novella között, amit a főszereplő írt egyszer tizenévesen, és aközött, amit az idős néni mesél-gondol arról, amit egyszer a lánya mesélt neki régen. Nem akarok ennél jobban belemenni – mindenesetre jó sokáig támasztottam az asztalt aznap reggel, amikor erre rájöttem, és legszívesebben mentem volna vissza sírva az ágyba, mert könnyekre fakaszt a gondolat, hogy milyen szépséget lehet alkotni a szörnyűből. (Muszáj-e vajon előbb szörnyűnek lennie a valaminek, hogy aztán lehessen szép is?)

Csak szavaink vannak. Tökéletlenek, néha hazugok, néha igazak.

Meg életeink vannak. Tökéletlenek, hazugok, igazak, megismerhetetlenek, mások számára átélhetetlenek.

Amennyire eddig ismerem, Ali Smith mindig ezekről ír. A megismerhetetlen életekről, mint mondjuk itt erről a Miles nevű fickóról, aki elmegy egy baráti vacsorára és a vacsora közepén bezárkózik a vendégszobába és hónapokig nem jön ki onnan.

A felvetődő kérdések:

Ki ez a Miles?
Mi a francot akar?
Miért nem jön ki a szobából?
És kik a többi emberek?

Csak szavaink vannak. Biztos tudásunk viszont nincs. Úgyhogy az előbb említett kérdésekre nemigen kapunk választ, csak mondjuk olyasmiket, hogy:

Valami átlagos középkorú hapsi.
Nem tudom, ő sem tudja.
Nem tudom, talán ő tudja.
Csak emberek – semmi különös.

További felvetődő kérdések:

Miért jó ezt olvasni?
Meg mi ez az egész?

További lehetséges válaszok:

Jó olvasni, mert pont olyan véletlenszerű, mint akármelyik élet, és az akármelyik életek és a véletlenszerűség engem nagyon érdekelnek. És lehet, hogy holnap te zárkózol be. És lehet, hogy már ma is be vagy zárkózva.
És hogy mi ez – fantázia- és végtelenség- és szó-ünnep, leginkább.