Hitseker Mária (szerk.): Családi történetek
A Hitseker Mária által szerkesztett kötet olyan történetek gyűjteménye, amelyek fő témája a család és az, hogy milyen sokféle érzelmi kapcsolat létezhet egy család tagjai, illetve egy család és a kívülállók között.
Meglehetősen idegenkedem az efféle tematikus gyűjteményektől, két okból. Az egyik ok, hogy az ilyen könyvek többnyire erősen emlékeztetnek az olyasféle, féltenyérnyi ajándékkönyvecskékre, amelyek a szerelem, a barátság, a házasság, az anyaság, a jóság vagy bármely tetszőleges érzelem vagy lelki- vagy családi állapot témájában tartalmaznak néhány soros bölcs és szívmelengető idézeteket, amelyeket jobb sorsra érdemes írók és költők műveiből ragadtak ki majdhogynem véletlenszerűen.
A másik ok pedig az, hogy az efféle gyűjteményekben található írásokat értelemszerűen szinte semmi más nem köti össze egymással, mint az alaptéma, ez pedig meglehetősen esetlegessé teszi a gyűjteményt. Hiszen hosszan lehetne elmélkedni arról, hogy egy adott válogatásba miért került be valamelyik író és miért maradt ki egy másik, vagy hogy egy adott írótól miért pont bizonyos művek kerültek be és miért nem mások.
Elmélkedni természetesen lehet ezekről a kérdésekről, vitatkozni róluk viszont fölösleges, mivel nem ismerhetjük a szerkesztő koncepcióját, ami alapján a műveket válogatta, így hát a legjobb, amit olvasóként tehetünk, hogy megpróbáljuk önmagukban élvezni és értékelni a kötet történeteit.
Ez a Családi történetek esetében nem is tűnik lehetetlen vállalkozásnak, hiszen a kötetben összegyűjtött történetek szerzői között találjuk többek között Csehovot, D. H. Lawrence-t, Edith Whartont, Balzacot és Mikszáth Kálmánt – szó sincs tehát arról, hogy névtelen szerzők előre sejthetően negédes és megható műveivel van tele a kötet.
A kötet emellett abban is eltér a hasonló jellegű könyvektől, hogy főleg olyan történeteket tartalmaz, amelyek a családi élet kevésbé napfényes oldaláról szólnak. Ezekből a történetekből hiányoznak a boldogan viháncoló gyerkőcök, a meleg otthont teremtő, dolgos, ám elégedett szülők, a fűben vidáman hempergő kiskutyák és a sztereotipikus családi idill egyéb kellékei. Ezek a történetek nem boldog, gondtalan családokról szólnak, hanem olyanokról, amelyekben a házastársak másfelé kacsingatnak, s hiába bocsát meg a megcsalt fél a másiknak, az életet örökre megmérgezi a bizalmatlanság légköre; olyanokról, amelyekben valamelyik házastárs életvitele és káros szenvedélye pokollá teszi a többiek életét; vagy olyanokról, amelyekben a normális életet lehetetlenné teszi az elégedetlenség, a szegénység, a betegség vagy a halál.
Annak ellenére egyébként, hogy a kötet – szerencsére – nem tartalmaz émelyítően idilli írásokat, a könyv korántsem remekművek sorozata. Vannak a könyvben kiváló írások (például Kaffka Margit „Fekete karácsony” című novellája), de akad a gyűjteményben túlzottan régimódi s az egyértelmű, gyermeteg szimbólumaival az olvasó türelmét próbára tevő novella (mint például a könyv nyitó története), tanmeseszerű darab (például Edith Wharton „A teljes élet” című novellája) és olyan írás is, amely egyszerűen csak unalmas (például Balzac „A két otthon” című terjedelmes története).
A novellák egyenetlen színvonala ellenére azonban a kötet messze van attól, hogy olvashatatlanul rossz legyen, úgyhogy a tematikus, érzelmes gyűjtemények kedvelőinek bizonyára nem okoz csalódást.
